Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - FÓRUM - Utak az Európai Házba (Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Kulcsár Ferenc, Duba Gyula, Dobos László, Szigeti László, Balla Kálmán — kerekasztal-beszélgetés)
Szerkesztőségünk 1989. Június 29-én kerekasztal-beszélgetést szervezett csehszlovákiai magyar írók részvételével „Európai Ház és irodalom" munkacímmel. A beszélgetést — amelyhez hasonlót aktuális témákról a jövőben is rendezni tervezünk — Tőzsér Árpád vezette. TŐZSÉR ÁRPÁD Európa születése a mítoszok ködébe vész. A legbiztosabb értesülésünk róla annyi, hogy ősmagja valahol Kréta szigetén lehetett, mert a bika alakját magára öltő Zeusz ott tette partra a Thüroszból elragadott Europé nevű királylányt. Földrészünk valószínűleg akkor volt utoljára egységes, mikor még királylány volt. A későbbiek során az egységes Európa többnyire csak a költők és politikusok álmaiban élt: az előbbiek egységes kultúrát, az utóbbiak egységes világbirodalmat értettek alatta. Korunkban azonban egy másfajta egységes Európa kezd körvonalazódni. Az új egység módszerének az önkéntes szövetkezés — tehát nem a kard —, céljának pedig az általános emberi értékeknek, sőt magának az embernek a pusztulástól való megóvása ígérkezik. Nagyhatalmak nagy hatalmú politikusai mondják világfórumokon azt, amit nemrég még senki által komolyan nem vett remeték ismételgettek eszelősen isten háta mögötti Stószokon, ti. hogy „Hazánk, Európa”, sőt, hogy „Házunk Európa”. A szövetkezés formáját pedig egyszer egyfajta demokratikus Közös Piacban, máskor atommentes övezetekben, megint máskor közös ökológiai programokban látják, de a lényeg mindig egy: Európa megosztottsága olyan veszélyekkel fenyeget, amelyek tárgyalóasztalokhoz ültetik a földrész felelőseit. S e tárgyalások közös európai fedelet ígérnek a fejünk fölé. Európának ez az egységesedése természtesen új, speciális feladatok elé állítja az irodalmat, az írókat is. Valamennyit sorra venni meghaladná az erőnket, de a legfontosabb annyira magától értetődően következik az egységesedés fenti folyamatából, hogy nekünk sem lehet itt most nem látni. Ez pedig a következő: Bizonyos értelemben az irodalomnak is „egységesednie” kell, földrészünk irodalmainak tartalmukban s formájukban is európai irodalmakká kell válniuk. S ez az európai- zálődás első fokon azt jelenti, hogy valamennyiünknek figyelnünk és fokozottabb mértékben kell figyelnünk azokra az általános emberi értékekre, amelyek védelme korunk nagy politikusa, gondolkodója Mihail Gorbacsov szerint az Európa-eszme lényege, másodfokon pedig meg kell tanulnunk azt az európai irodalmi minőség-nyelvet, amelyet ma Európa legnagyobb írói beszélnek. Szeretném, ha beszélgetésünk során a szóban forgó Európai Ház irodalmi vonatkozásaira összpontosítanánk a figyelmünket, ez persze nem jelentheti azt, hogy szükség esetén ne tegyünk kitekintéseket az alapindítékokra is. A „közös ház” kulturális-irodalmi közelítése már önmagában is egyfajta különbejárat, de nekünk itt Európa közepén és Fábry Zoltán Európa-koncepciójával gazdagabban további speciális közelítés! módok kínálkoznak, ill. szükségeltetnek. Az első kérdésünk tehát így hangzik: Milyen utak vezetnek a „közös európai házba”, Közép-Eurőpából, a nemzetiségi létből és Fábry Zoltántól? GRENDEL LAJOS A kérdés megválaszolásához először azt kell tisztáznunk, hogy létezik-e egyáltalán Közép-Európa? S engedjétek meg, hogy a válaszomat erre a kérdésre egy kicsit koFórum U tak az Európai Házba
