Irodalmi Szemle, 1989
1989/8 - Aich Péter: ha majd; fohász (versek)
Aich Péter ha majd ha majd jeltelen sírban nyugszom hol gyújtasz nekem gyertyát a múlhatatlant kedves hogy éled át ha majd a messzi fények az égboltra költöznek harangok kondulnak és szavak mégse jönnek ha majd virágok keresnek s az álmok ködfátyollá lettek hová tűnik az igézet a kimondatlan szeretet vajon lesz-e még emlékezet lesz-e még bármi vég nélküli rétekre szivárvány járt kaszálni fohász miért nem jöttél leszállt az éj s az égen kinyílt minden szemed hát nem látsz itt vagyok istenem fájdalmam beárnyékolja fényességedet miért nem jöttél még pislákolt az üszők hideg kezedet melengetni lelkemet biztos megváltod de mitévő legyek ha meghalni nem tudok s ha holnap sem találsz rám istenem Kártyások
/
