Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - Duba Gyula: Aszály (regényrészlet — folytatás)

meg, a nappalinál is erősebb fényben látták a világot, és recehártyájukon tovább élt a tárgyak képe a villanás után is. Néhány pillanatra olyan valószínűt- lenül fehér fények robbantak, amilyenek talán az atomrobbanás pillanatában keletkeznek, a földöntúli sötétség — az űréj — és a valószerűtlenül éles fények váltakozása elkábította az embereket, megriasztotta és tétlenségre kárhoztatta őket. Mit is tehettek volna? A villanásokat hatalmas csattanások, morajlás és recsegés kísérte, nyikorogtak a házak tetőszerkezetének eresztékei, a földre repült cserepek száraz roppanással törtek sok darabra, szüntelenül döngtek és csapkodtak az ajtók, a pajtakapukat vadul döngette a huzat.

Aztán egyszerre eleredt az eső. Nem ritka cseppekben kezdett esni, egy pillanat alatt mintha dézsából öntötték volna. Az ég a villanások fényénél alacsonynak és szürkének látszott, sűrű, bő zápor zuhogott belőle. Králihuba Jenő kinézett a kamrából, a villámok fényénél látta, hogy a magasból összefüggő víztömeg ömlik, diónyi esőcseppek. Az ítéletidő hangjai oly erősek voltak, hogy nem hallotta tőlük a traktor zaját és a daráló zúgását. A végtelenül futó nagy szíjon azonban érzékelte, hogy az erőrendszer működik, dolgoznak a gépek. A szél a traktor hengereire vágta a vizet, az eső hevesen csapkodta a hűtő forgó ventilátorát. A széllökések olyan erősek voltak, hogy a gép súlyos teste időnként beleremegett, a szél rohamaira a nagy szíj kalimpálva kilengett, megfeszült, mintha le akarná tépni a menyezet gerendáiról a transzmissziót. Králihuba Jenő ittas volt, Bogyó Julis kisüsti pálinkával itatta, megbeszélték kettőjük kapcsolatát. Az asszony sok dolgot megtudott a vállalkozó hűtlenségéről — Jenő keresetlen szavakkal leszólta a szőke Ica sós csókjait, és megesküdött, hogy igazából soha nem kívánta őket éppen tengeri hal ízük miatt! —, és tudtára adta, hogy megbocsájtja, bűnös eltévelyedését, melyet amúgy sem sikerült a győzelemig vinni. A vállalkozó mámorosán, némileg bűnbánó hangulatban tért haza, és elhatározta, hogy vezeklésként reggelig darál. A rr ppant vihartól először megrettent, de — s ebben ittasságának fő szerepe volt — végül szembeszállt a tomboló természettel, mámoros fővel még makacsabbul hajszolta a haszont — most pénzért dolgozom, morogta magának —, a magáét őrölte. Az utóbbi időben az őrlendőből vette ki az őrlési díjat, búzát, árpát, rozsot és zabot gyűjtött össze, összekeverve darált belőlük kenyérnekvalőt vagy takarmánykeveréket; azon a pokoli éjszakán igazán magának dolgozott. De kapzsisága majdnem a vesztét okozta, hajszálon múlott az élete. Másnap Králihula szüle elmagyarázta Gálnak, hogy a vállalkozót figyelmeztették alz égi hatalmak, hogy hagyja abba bűnös életmódját, térjen vissza a jámbor és becsületes munkából élő hívők közé, az újbor alkalmával menjen úrvacsorázni, és bánja meg bűneit. Figyelmeztették az égiek, mondta a vénasszony, magára vessen, ha nem engedelmeskedik!

Azon az éjszakán a következő történt: az eső bőven áztatta a traktort és a nagy szíjat, vízben úszott a gép szíjtárcsája is. A szíjtárcsán futó s meg-meg- csúszó szíjat a szíjtárcsa levetette. A szíj berepült a gépkamrába, és romboló munkába kezdett. Féktelenül tekergőzött és csapkodott a levegőben, mint egy megvadult óriáskígyó, vonaglott és röpködött eszeveszetten. Letépte a ponyvafüggönyt és összetörte a székeket és a fapadot, a darálóról leszakította a félig teli zsákot és a tartalmát a levegőbe szórta. A mennyezetről majdnem letépte a transzmissziót. A keményfejű vállalkozót is eltalálta, a sarokba vágta és fél arcáról lenyúzta a bőrt. Őrültként tombolt a levegőben, majd a földön tekergeti, nyúzta a falakról a vakolatot, a pléhvödröket összelapította és felkavarta a kiömlött korpát. Nagy pusztítást végzett, s mire megnyugodott, roncsok és törmelékek maradtak tombolása nyomán. A nagy szíj őrjöngése alig fejeződött be, amikor a félig áléit, véres arcú vállalkozó feltápászkodott és döbbenten látta, hogy az udvaron zuhogni kezd a jégeső. Tyúktojás nagyságú Jégdarabok