Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - Duba Gyula: Aszály (regényrészlet — folytatás)

fehér bőrét, gömbölyű idomait. Dévaj kedve támadt Gálnak. A sőt nyalogató tehenek látomása mulatságos képzettársításokat juttatott eszébe Králihuba Jenő és a verejtékben fürdő szőke Ica kapcsolatáról. Kősó, kuncogott, ez jó, öreg ember szerelmére azt mondják, vén kecske is megnyalja a sót, páratlan a régiek bölcsessége...

Erősen a vállalkozó hatása alá került, amióta Dudás Bertalant a tehervonati kivitte életéből. Králihuba Jenő izgalmakat és nyugtalanító gondolatokat sugárzott, és az általános tehetetlenség állapotában maga volt az eredendő, természeti erőkkel vetekedő tettrekészség. A daráló a nyitott kamrában felszerelve várta a cséplést, hogy megkezdhessék a darálást, és Králihuba álmai beteljesüljenek. A Csutor-ház szőke lányai még közelebbi, bizalmas viszonyba hozták őket egymással. A vállalkozónak segítő- és beszélgetőtársra volt szüksége, akire rázúdíthatja nyugtalan vére és csapongó lelke minden zseniális hóbortját és dühödt energiáját. Gál pedig eszmei támaszra és a zsibbadt életerők elszánt inspirátorára akadt benne, valakire, aki barátnak modható és részt vesz azoknak a megválaszolhatatlan kérdéseknek az elviselésében, melyek minduntalan felmerültek előtte, és bonyolulttá tették életét. Amikor kételyek vagy sejtések fogták el, nem kérdezte felőlük a vállalkozót, de ilyenkor nem találta a helyét, és jó volt vele együtt lennie, megnyugtatta, hogy nincs egyedül. Szorongató nyugtalansága ténylegesen nem jelent meg konkrét kérdések és valós helyzetek alakjában, indokolatlanul és általában volt nyugtalan, és kételyeinek nem volt felismerhető alakja és körülhatárolható mérete. Tenni szeretett volna valamit, de nem tudta, mit tegyen, menni akart, de nem sejtette, hová. Néha édes pálinkát ittak, aztán vodkát kevertek sörrel, szokatlan ízű és illatú borókapálinkát és mindenféle, házilag főzött pancsokat, savanyú bort és keserű sört. Ennek ellenére egyre nőtt Gálban a nyugtalanság. A szőke lányok hűségesen várták őket, ahogy besötétedett, de a találkák nem hoztak megnyugvást, csak fokozták a feszültségeket. Gál bizonytalansága a késégbeesésig fokozódott a langyos mészkőhí- don, felzaklatva és tanácstalanul üldögélt egy ravasz csitrivel, és tikkadtan hallgatta a lugas sötét tömege mögött tevékenykedő Králihuba Jenőt, a^iogy vadul csattogva csókolózik Icával, és igyekszik őt leteperni, magáévá tenni, de a lány kacarászva, makacsul ellenáll. A kilátástalan küzdelemben a vállalkozónak már kicserepesedett az ajka a csókolózástól, szája fehér és repedezett volt a sótól, verejték alakjában lecsókolta a szőke lány testéről, aki egyszerre bizonyult odaadónak és megtörhetetlennek. A fárasztó küzdelmek után felindul- tan és méltatlankodva elmesélte Gálnak, hogy mindent tehet a lánnyal, csak azt nem engedi, egymásba fonja lábfejét, combját összezárja, és nem nyitja meg ölét. „Ha megkapsz, elhagyszl” — állítja, mint Varga Irmus, gondolta Gál, ez a fegyverük!, férjhez akar menni a némber, van is eszében elvenni ilyen kivert és számító cemendét! Gál némileg árnyaltabban, de hasonló helyzetben érezte magát. Keze már olyan helyeken kalandozott Manyi testén, melyek a végső titkokat rejtegetik. Hőhullámok támadták őket kívülről és belülről, délről, nyugatról és keletről jöttek a hullámok, hőség áradt minden égtájról a falu felé. Manyi nő volt, tanulékony, és ravaszabb, mint hitte volna, hamar megérezte Gál tapasztalatlanságát, és ösztönösen játszott vele. Maga is vágyakat érzett, de nagyobb örömöt okozott neki, hogy a fiúban ébreszt vágyakat, kínozta és biztatta, mohón csókolóztak, és eredménytelenül dulakodtak. Így teltek a kegyetlen nyári éjszakák.

A találkák után az ingerültség és elégedetlenség állapotában sokáig Jártak az utcán, dühödten meneteltek, hogy megnyugodjanak, megbeszélték legújabb tapasztalataikat, és terveket szőttek a tennivalókat illetően, s tudták, hogy a szándékaik sorra csődöt mondanak. Frontélményeikről is beszélt ilyenkor a vál