Irodalmi Szemle, 1989

1989/8 - Simkó Tibor: Lösz - Első rész (folytatás)

ami ablakot, ajtót, kaput tárhat mindazok felé, akikkel évszázadokon, egy évezreden át ütötték is, segítették is egymást, olyan szimbólumra, amely a völgyeket, a hágókat, a hegyszorosokat, a gázlókat, a hidakat húzná alá, amiken egy- egy nép valamikor bejött, majd ki is menekült olykor nem kívánt urai elől, s amiken aztán más népek jöttek be megélhetést, biztonságot, jobb jövőt keresve, olyan szimbólumra, amely a határokon túl is barátokat sejtet, amely azt hangsúlyozná, ami „kiszolgáltat” egymásnak, ami összeköt, ami tehát mindannyiunk közös hasznára válhat, amíg békében bírunk élni egymással, és nini, valaki talált ilyet, ebben a szóösszetételben: „Duna-Európa”, és te örülsz neki, mert ez ugye mégiscsak lágyabb, természetesebb, no meg konkrétabb, érzékletesebb, s érzelemdúsabb is, kultúrát, kultúrákat idézőbb, hogy úgy mondjam, humanizáltabb [hisz a történelmet is szemléltetni képes], mint például az itt-ott föl-fölbukkanó „Kelet-Közép-Európa” — vagy mint, pláne, a sűrűn előforduló „Közép-Kelet-Európa”! —, nem olyan katonás, nem olyan mértanias, nem olyan mesterkélt, nem olyan papírszerű, bár igaz, hogy a kettő nem födi egymást, de a „Kárpát-medencé”-vel szemben a „Duna-Európa” ragyogó telitalálat, persze egy nagy adag voluntarizmust, jövő-akarást is hozzá gondolva, hisz az évszázadokon, egy évezreden át spontán lobot vetett, vagy mesterségesen szított idegenkedés még korántsem aludt kiteljesen, viszont az ideális fejlődés útja alighanem az, hogy az évezreden át spontán kialakult baráti kapcsolatokat mesterségesen, azaz tudatosan is ápoljuk, hogy kilépjünk sérthetetlennek vélt burkainkból, hogy megszabaduljunk a magunkba zártság nyűgétől, valahogy úgy, ahogy a víz is kitör a sziklákból, aztán megy, rohan, hömpölyög, hegyszorosokon és völgyeken keresztül, réteket, szántóföldeket öntözve, rónaságokon által, amíg egy tengerbe nem ömlik valahol, s amíg a tenger vizével együtt el nem vegyül a Földet körülölelő óceánba) — ... Ja, a Szalai Pityu valami miatt sírni kezdett, ott a Dunán túl, és te odamentéi mellé, hogy megvigasztald, de ő ingerülten elutasított, talán az se biztos, hogy valaha is elkísérted az apácákhoz, meglehet, mással voltál, hiszen mások is tanultak zongorázni a zárdában, elég az hozzá, hogy a kapcsolatotokat igen egyirányúnak érezted, te közeledtél feléje, ő feléd alig, azt viszont ma már nehéz volna megállapítani, hogy mi lehetett ennek az oka — valószínűleg te magad; ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy azóta is annyi ismeretséged meghiúsult.

Hlatky Györgyivel is hasonló volt a helyzet: te szerettél volna udvarolni neki, de valami [vagy valaki) mindig közbejött, bár nincs kizárva, ha semmi (vagy senki] nem jön közbe, akkor se jutottál volna vele dűlőre, egyszerűen mert nem akart téged, talán ki sem állhatott. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem akadtak közös vonásaitok, ö is vallásos volt, akárcsak te (még akkor], s idegen neve (és nyilván származása) ellenére ő is erős magyar. Az elemiben ő is kitűnő bizonyítványokat kapott, de benne legalább a szorgalom Is megvolt. (Hogy később, a gimnáziumból milyen osztályzatokat hordott haza, arra már nem emlékszel. A középiskolát mindkét Hlatky lány Pesten kezdte, csak a front közeledtével húzódtak Újvárba.) Jól megtermett, hízásra hajlamos alakja volt neki is, akárcsak neked. Sokáig őrizted egy miniatűr, magyarruhás fényképét — talán nem is ajándékozta oda, talán csak elhagyta valahol —, lehetséges, hogy valami nagyobb csoportképről vágták le (vagy te magad vágtad le), apró, barna tónusú fölvétel volt, ha nem Györgyi van rajta, azt mondanád, a század elejéről származik, anyunak voltak lánykorában ilyen fotói, de ez a piciny fénykép a negyvenes években készült, Györgyit már melles kamaszlánynak mutatta, erre emlékszel, az azonban könnyen meglehet, hogy a parányi barna papír teljes csoportkép volt, nem pedig egy nagyobbről levágott fecni, s hogy az, amit le- vagy kivágtak valamiről vagy valamiből, nem barna színű volt, hanem szürke, egészen más, mint ez, vagy talán nem is létezett soha. De Györgyi