Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - HOLNAP - Stofko Tamás: Egy zsák gömbölyű alma (elbeszélés)

nál is fürgébb volt, és mire a főnök elindulhatott volna Katika felé, már elébe állt, és rákezdte:

— Kedves főnököm, végre, hogy megleltem!

— No, mi az, talán nem ízlett az ebéd? — próbálta félre terelni a beszédet a főnök, tudva, hogy körülbelül mi vár rá, ha ez a hárpia rákezdi „panaszos bujdosó énekét”.

— Dehogynem, nagyon finom volt...

— Nahát, akkor — vágott a szavába a főnök —, mulatni, táncolni egy kicsit, felengedni, hisz azért vagyunk itt, nem igaz? Nézze csak, Laci már legalább egy negyed órája figyeli magát.

— Jaj, hagyjon már, főnököm, ezekkel a dolgokkal! — kezdte a panaszkodást Kovácsné. — Hogy tudnék én most táncolni! Hiszen a fiam, tudja, akivel a férjem a múltkor magánál volt azokért a vasakért, Gyurika, egyre nehezebben megy neki az iskola! Csak hordja haza a rossz jegyeket, pedig mennyit tanul szegényke. A múltkor is egész éjjel fent volt! Még a tévét sem nézi már legújabban. Legutóbb is, amikor fizikából hazahozta a négyest... Látom én, hogy igen szomorú a gyerek. Meg is kérdem tőle:

— Mi van, fiacskám, nem Ízlik a vacsora?

— Dehogynem — vágott vissza ingerülten Gyurika.

— Hát akkor miért nem eszel?

— Mert nem kell! — és eltolta magától a tányért. Elvett egy almát a tálról, a szobájába ment, és bekapcsolta a magnóját.

Az anyja utánament, és idegesen kirántotta a magnó zsinórját a konnektorból.

— Most rögtön megmondod, hogy mi bajod, vagy... — és a mondat befejezetlenül lógott. — így nem lehet viselkedni — folytatta ingerülten az anyja. Leült Gyurika mellé, és a térdére tette a kezét.

— No mi bajod? Valami az iskolában, vagy a barátokkal van valami problémád? Mindig mondtam, hogy ne barátkozz azokkal a tanítókölykökkel. Nekik minden meg van engedve, nem úgy, mint más fiának.

— Négyest kaptam fizikából — kezdte elcsukló hangon Gyurika.

— Fizikából? Hogy lehet az, hisz eddig azt hittem, ez a kedvenc tantárgyad!

— Nem tudom, kihívott felelni, aztán a végén azt mondta, hogy négyes.

— Az nem lehet. Csak úgy azt mondta, hogy négyes?

— Pedig így volt — erősítette Gyurika —, akárki megmondhatja az osztályból is.

— No majd meglátjuk — mondta elgondolkozva az anyja. — Én holnap bemegyek az iskolába, és megbeszéljük az osztályfőnököddel ezt az ügyet, meg a múltkorit is.

— Ne, azt inkább ne — kérlelte az anyját Gyurika —, az osztályfőnök is pikkel rám. Meg utána mindenki arról beszélne, hogy ott jártál nála.

Az anyja nem válaszolt a kérésre, hanem mint aki jól végezte dolgát, felállt, és kiment a szobából.

— No, mi van vele? — kérdezte az apja.

— Négyest kapott fizikából. Biztos pikkelnek szegénykére, no de én holnap bemegyek az iskolába.

— Ki tanítja fizikára?

— Tudod, annak a magas csendőrnek a felesége.

— Akik ott laknak a pékség mellett?

— Igen, az. Az apósa annak a hülye igazgatómnak a keresztapja.

— Hát persze — húzta el a száját a férfi. — Nem is csodálkozom rajta. Igen akaratos az az asszony. Kedden kaptunk friss árut az üzletben. Alighogy kinyi