Irodalmi Szemle, 1989

1989/7 - HOLNAP - Gyetvai Zoltán: Naplórészlet egy nemlétező naplóból (vers)

högnek. Rajtam. Én is elmosolyodom. A citromba harapott ember mosolyával. Erre elkezdenek vigasztalni. Ezzel lezártnak tekintem az ügyet.

Azon veszem észre magamat, hogy hazafelé bandukolok egy mezőségi népdal ritmusára. Hazaérek. Becsukom a kaput. Fájdalmasan nyikorog, de én könyörtelen vagyok vele szemben is. A kabátomat az ágyra dobom. Otthon vagyok. Otthon? Nem tudom, hogy ez jó-e vagy rossz. Farkasként vetem magamat a vacsorára, ugyanis farkaséhes vagyok. Beszippantok egy sört. Jólesik. Szól a zene. Olvasni próbálok. Az eredmény ugyanaz, mint délután. Azzal a különbséggel, hogy most már este van. Átvedlek én is, meg az ágy is. A hálózsákom mellé bújok. Ez is egy kényszer. „Hidegen fújnak a szelek...“ — süvölti a lemezjátszó, és én ösztönösen az orrom hegyéig bújok a hálózsákba. Az utolsó versszakot már nem érzékelem. Sikerült. Elaludtam abban a tudatban, hogy ezt az egészet csak álmodtam, s holnap egy partira vagyok hivatalos, amit egy szép virágos réten rendeznek.

Hommage ä Stonehenge, 1971/82