Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - FÓRUM - Liszka József: Az Új Mindenes Gyűjtemény és a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság
kiadásától. Egy-egy szám felépítésének nagy vonalakban tükröznie kellene az érintett tudományszakok egész skáláját. Ezen belül rovatok kialakítását is tervezzük, amelybe az írások jellege alapján lennének szétosztva az egyes dolgozatok (ta- nulmányok-értekezések, kisebb közlemények, hírek-recenziók). 4. Tekintettel a kiadvány heterogén voltára, összetételére, a jövőben szakítani kell a lektorálás eddigi gyakorlatával, miszerint két szaklektor az egész kötet anyagát kapja kézhez elbírálásra. Nincs olyan ember, még a néprajztudományon belül sem, nemhogy a társadalomtudományok széles skálájának viszonylatában, aki minden témához a legkorszerűbb kutatási problematika ismeretében építő jelleggel hozzá tudna szólni. Ezért, véleményem szerint, a jövőben az egyes dolgozatokat külön-külön kell kiadni az illetékes szakembereknek, specialistáknak. Az egész kötet anyagának szerkezetbeli és koncepcionális kérdéseiért viszont a felelős szerkesztőnek és a szerkesztőbizottságnak kell felelősséget vállalnia. 5. Az Oj Mindenes Gyűjtemény eddig megjelent köteteinek szakmai visszhangja szinte a nullával egyenlő. Néhány, a szaklapokban megjelent kisebb recenziót leszámítva (most nem beszélek a napilapokban, kulturális folyóiratokban megjelent ismertetésekről] az eddigi dolgozatok nem kerülnek bele a szakmai vérkeringésbe. Miért? Én elsősorban a terjesztési fogyatékosságokkal magyarázom ezt. Központi kutatóintézetek könyvtáraiba nem kerültek el az eddigi kötetek, a szerkesztőségekbe recenzálásra szétküldött példányok száma is minimális lehetett. A jövőben tehát jobban oda kell figyelni erre a terjesztésre. Egyrészt (és elsősorban!) a kiadónak kellene mindent megtennie, hogy minél nagyobb példányszámban és jól kiválasztott helyekre kerüljenek a kötetek. Ám a szerzők is sokat tehetnek azért, hogy a kiadvány eljusson a legfontosabb kutatóintézetekbe, könyvtárakba. Eddig ki-ki a kollégáknak szétküldött tiszteletpéldányokkal igyekezett segíteni a helyzeten, bár ez — a kiadvány viszonylag alacsony ára ellenére is — elég költséges vállalkozás. Ezen a helyzeten ismét a kiadó segíthetne azáltal, hogy a tudományos kiadványok gyakorlatának megfelelően az Űj Mindenes Gyűjtemény egyes köteteiből is készíthetne különnyomatokat. .Ha a szerzők szétküldenék a rájuk eső részt (optimálisan 50 darabot], akkor ez jó propagandának is minősülhetne. A szakmai terjesztés persze nem segít azon a hovatovább mind égetőbb problémán, hogy a kiadvány legyen minél kevésbé ráfizetéses, ha lehetséges, akkor önfenntartó. Ehhez persze nagy példányszám szükségeltetik. A példányszám jelentős emelését úgy vélem megoldhatónak, ha az egyes számok dolgozatai által érintett tájegységek helyi Csemadok-szervezetei (vagy járási titkárságai, könyvesboltjai) a kötetekből bizonyos mennyiséget előrendeléssel biztosítanának. Ezek értékesítését a megjelenés idejére időzített, a szerzők által tartandó előadások segíthetnék. Ily módon — még szerény, pesszimista számításokkal is — megduplázható lenne az eddigi átlagos példányszám, ami persze az önfenntartáshoz nem elegendő. Éppen ezért azon a lehetőségen is el kell majd gondolkodnunk, hogy a dolgozatok érintette tájegységeken működő (természetesen jól, nyereségesen működő) üzemek, földműves-szövetkezetek anyagilag is támogassák az egyes számok megjelenését. Mindezek fejében esetleg bizonyos, az ízlésesség határai között mozgó reklámokat is lehetne a kötetek végéhez csatolni. Nem új dolog ez, Európa bizonyos régióiban régen bevett gyakorlatnak számít. 6. Eddig többé-kevésbé általános kérdésekről szóltam. Most nézzük meg röviden, hogy a néprajz területén melyek a legfontosabb teendők! A) Ha tájaink néprajzi bibliográfiáját szemügyre vesszük, akkor feltűnhet, hogy az eddig közzétett anyagban tematikai és területi szempontból is aránytalanságok mutatkoznak. A jövőben az Oj Mindenes Gyűjtemény egyes köteteinek tudatos kialakításával ezeknek az aránytalanságoknak az eltüntetésén kell fáradoznunk. Mindez persze nem azt jelenti, hogy bármilyen témakör vagy terület, tájegység oly mértékben fel lenne már dolgozva nálunk, hogy többé ne érdemelné ki néprajzkutatóink figyelmét. Tudatában vagyok annak, hogy befejezett néprajzi gyűjtés nincs ■— legfeljebb abbahagyott! —, ám mégis léteznek bizonyos fokozatok, s nekünk most az olyan kérdésekre kell súlyt helyeznünk, amelyek eddig teljesen elkerülték figyelmünket. A néprajztudomány erőteljesebb oldalhajtásai közül eddig szinte teljesen figyelmen kívül hagytuk a szakrális néprajzot és a társadalomnéprajz legtöbb kérdését. A
