Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - FÓRUM - Liszka József: Az Új Mindenes Gyűjtemény és a szlovákiai magyar néprajzi tudományosság

tárgyi néprajzzal, talán a viselet kivételével, ugyancsak mostohán bántunk, pedig itt — falvaink gyors, gyökeres átalakulása következtében — igencsak sürget az idő. Főleg a népi építészet még meglévő tárgyi emlékeinek mihamarabbi szakszerű dokumentálására és feldolgozására van szükség. Emellett persze minden tárgykörben „sürget az idő”, ailig lehet (talán nem is kell!) fontossági sorrendet felállítani. Mindenesetre a recens vizsgálatokat és a tárgyi anyagra alapozott gyűjtéseket kell előtérbe helyezni. Nagyon fontos az ez ideig kiaknázatlan levéltáraink anyagának néprajzi szempontú számbavétele, az egyes témakörökbe való bedolgozása, bár ez a munka nem annyira sürgető. A legjobban az egyes folklór műfajok kutatásával állunk, annak is az ünnepi szokásokat, a hozzájuk kapcsolódó népzenei és néptánc- hagyományokat érintő részeit illetően. Ezeken a területeken a változásvizsgálatokra kellene jobban odafigyelnünk. A nép- költészeti műfajok közül a népdal és a ballada az, amit viszonylag jól ismerünk. Sokkal rosszabb a helyzet a népmese- és a népmondagyűjtés és -feldolgozás területén. Az ún. kisműfajókról (proverbiumok, találósok stb.) pedig szinte semmit nem tudunk.

Minden felsorolt (és fel nem sorolt) témakörrel kapcsolatban interetnikus vizsgá. latokat lehetne (és kellene!) végezni.

Területi szempontból a legjobban a leg- archaikusabb tájegységünk, a Zobor-vidék kutatásával állunk, bár — természetesen

— adósságaink itt is vannak (főleg a gazdaságnéprajz, társadalomnéprajz, szakrális néprajz területén). Az ún. Palócföld kutatása ugyancsak nagy múltra tekint vissza. Kevesebbet tudunk a Csallóközről és egyáltalán a Kisalföld szlovákiai feléről. Érdemes lenne néprajzilag is megvizsgálni a Szene környéki ö-ző nyelvszigetet is. A Kassa környéki magyar falvak néprajzilag alig ismertek előttünk. Az utóbbi időben fellendült az Ung-vidék néprajzi kutatása,

ám a szomszédos Bodrogközről annál gyérebbek ismereteink.

Nem sorolom tovább. Ennyiből is láthatjuk, hogy tematikailag és területileg egyaránt sok még a tennivalónk.

B) Végezetül még egy műfaj, a recenzió kérdéséről szeretnék néhány szót szólni. Szívem szerint a jövőben nagyobb teret biztosítanék kiadványunkban a recenzióknak, ismertetéseknek (ti. a már összeállított, s részben az új koncepció szerint válogatott 8. kötethez viszonyítva). Ne feledjük ugyanis: azzal, hogy mit olvasunk (re- cenzálunk), önmagunkat is minősítjük!

A szlovákiai magyar vonatkozású kiadványokat természetszerűleg rendszeresen be kell majd mutatni. Éppígy nem feledkezhetünk meg az összefoglaló igényű, általános érvényű kiadványok, monográfiák recenzálásáről sem (pl. a Magyar Néprajzi Atlasz első három kötetének megjelenése nem maradhat nyomtalanul az Új Mindenes Gyűjteményben sem, s ugyanúgy oda kell figyelni Viera Urbancovának a közelmúltban megjelent hatalmas tudománytörténeti összefoglalására is). Ezenkívül az olyan munkák ismertetése, véleményezése is feladatunk, amelyek — ha tematikailag nem kötődnek is tájainkhoz, nem ölelnek is fel területileg széles kérdésköröket — módszertanilag újat hoztak, tehát figyelemre méltóak.

Nos, ennyit szerettem volna a problematikáról elmondani. Nagyon örülnék neki, ha miné,l többen hozzászólnának, kifejeznék egyetértésüket, egyet nem értésüket az érintett témakörökkel kapcsolatban: szerintük mely szempontok a legfontosabbak az Oj Mindenes Gyűjtemény színvonalának a kor tudományos igényei szerint való alakításához.

[Elhangzott a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottsága és az Érsekújvári Járási Múzeum V. Néprajzi Kutatótábora keretében megrendezett tanácskozáson Kéméndent 1988. július 2-án.]