Irodalmi Szemle, 1989
1989/7 - FIGYELŐ - Dobos László: Anyanyelvűnkért
Figyelő D obos László A nya nye l v ü nkért Csábít az ünneplés hangulata, s ahogy ilyenkor szokás, idézhetnék sok mindenkit, írókat, tudósokat, közéleti embereket, akik szállóigévé vált mondatokat fogalmaztak meg a nyelvről. A vasárnapi beszédre valahogy nem áll rá a szám. Gondokat hoztam magammal, olyan gondokat, amelyek átütnek a felemelő együttlét melegén. A gondom, s a gondunk: a határokon kívül élő nemzeti kisebbségek nyelve: az anyanyelvűnk. Ez a terület a magyar nyelv jelene és~ jövője szempontjából veszélyzóna lett. Az anyanyelv romlása nagymértékű. Az utóbbi évtizedekben a politika utópisztikus programjai, a távoli célokat, a heroiz- must, a nagyságot idéző szavak áradata maguk alá taposták életünk elemi dolgait és realitásait. Ilyen sorsra jutott nemzeti kisebbségünk anyanyelve, leértékelődött, az élet meghatározó dolgainak listáján valahol alul szégyenkezik. A két kultúra, a kétnyelvűség elvét hirdettük és hirdetjük a nemzetiség számára, de rá kellett ébrednünk, hogy a kettősségben a kisebbség anyanyelve hátrányt szenved, naponta éri megaláztatás, vereség, s a legsúlyosabb, hogy elvesztette társadalmi szerepét. A csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség anyanyelve ezt a fájó állapotot egyértelműen bizonyítja. Más szóval, eltorzult az anyanyelv és a társadalmi lét viszonya. A többségi és kisebbségi nyelvhasználat terjedelmét és feltételeit nálunk a magyar nemzeti kisebbség lakta területeken a háború óta semmiféle norma nem szabályozza. Ennek következtében mindmáig megoldatlan: — a helységnevek magyar nyelven való hivatalos használata, — az utcák és közterületek kétnyelvű jelölése, — a vegyes lakosságú területek munkahelyi nyelvhasználata, — a gazdasági és kereskedelmi szervezetek, szövetkezetek, intézmények kétnyelvű megjelölése, — a földrajzi és történelmi tankönyvek kétnyelvű név- és megjelölés-használata, — a többségükben magyarlakta, illetve vegyes lakosságú területeken a közigazgatás szerveinek nyelvhasználata, — a magyar nyelvű beadványok és panaszok magyar nyelven történő intézése, — a Polgári perrendtartás és a Büntető perrendtartás szükség szerinti kétnyelvűsége, — a sajtó, a könyvkiadás, a televízió, a rádió jogilag szabályozott kétnyelvűsége. A nyelv életének ezen közvetlen területei a mindennapi érintkezés alkalmai; sajnos éppen ezeken a helyeken nem érvényesülhet természetes módon az anyanyelv. Ezek olyan tényezők, amelyek meghatározzák és behatárolják anyanyelvi kultúránk lehetőségeit. A kisebbségi lét az emberi magatartásformák, reakciók, reflexek széles skáláját alakítja ki. A becsületesség, a tolerancia, egymás értékeinek, emberi létének kölcsönös tisztelete mellett létrejönnek a torzulások, a negatív jelenségek és tendenciák: az aláz- kodás, a hízelgés, a talpnyalás. Kialakul a mindig félők, a mindig óvatosak, az alibisták, a szolgálók és kiszolgálók csoportja. A magam értelmezése szerint közösségünk a belső szellemi és erkölcsi morzsolódás, erőtlenedés állapotába került. A közösség belső bizonytalanságát elsősorban a nyelv érzi meg. Aggasztó méretű a nyelv romlása, a nyelv elhagyása, s nagy számban vannak, akik szégyellik anyanyelvűket, mint divatjamúlt íuhát. Elhangzott A Magyar Nyelv Hetének megnyitóján Egerben, 1989. április 17-én.
