Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - Nagy Éva: Szalmaszálként; Restaurátor; Szilveszter; Folyóparti idill (versek)
Nagy Eva Sztihnaszälként Ne hajtsd le a fejed, nem éri meg. Az élet eléd dob még érdekes embereket — talán épp holnap talál rád a legizgalmasabb éjszakád, és lesznek még jószagú reggelek, mikor nyelvet nyújtanak a véletlenek, és rádöbbensz, hogy újra hiszel. Ne lógasd az orrod, a megoldást magadban hordozod, megbánnád, ha most meghajolnál. Aki mögéd lát, nem kér a pózolásból. Megnézted már, hány emberben hagytál magadból gondolatjeleket? A sok kis vonal feléd vezet, téged jelez — és hányszor volt, hogy valaki felkapott, mint egy keresztrejtvényt, ügyesen kitippelte a megfejtést, de néhány kocka üresen maradt... Neki nem volt lényeges — van, amikor fontosabbak a RÉSZLETEK. Mások arra kellenek, hogy beléjük nézve szétszórt darabkákból összerakd magad, senki sem ismer, te is csak sejted, ki vagy, gondolatok kellenek, hangok és új szavak . Amit ma odaadsz valakinek, és megengeded, hogy a megfejtést ő mondja ki helyetted. Restaurátor eljátszom a tetszhalottat hátha eljössz hogy lefújd szempillámról a port lesimítsd szemöldököm ujjfésűddel rendberakd hajam puha-pirosra leheld arcom és mosolyra kanyarintsd lefelé ívelő ajkamat
