Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - HOLNAP - Nagy Éva: Szalmaszálként; Restaurátor; Szilveszter; Folyóparti idill (versek)
lesznek helyek ahol majd érintésedre valami megremeg és ha már nem bírom tovább rád szólok vigyázz az orrom hegye hideg és megráz erre felnevetsz és én boldogan újjáéledek Szilveszter Hajnalban felhúzom a redőnyt kinyitom az ablakot és vacogva farkasszemet nézek az Újévvel. Aztán elnyújtózom a hintaszékben, nagyokat szippantva a beáramló friss napok fénytelen egyszerűségéből. Megnyugtat az üresség, nem töltöm ki holmi képzelgéssel, az égen sem keresem meg azt a bizonyos csillagcsoportot, és nem festem kékre a színtelent. Rájöttem: egyformák a napok mégis azok kopnak leginkább, melyeket díszbe álmodok, és nem vétlen, hogy a megnyújtott éjszakát reggeli bosszúságok ellensúlyozzák, mikor zavaromban másodszor is leverem a tegnapról a holnapot, már sejtem: az új nap megint kifogott rajtam. Mit tagadjam? Örülnék az Újévnek, mégsem vigyorgok, mert egy számban az ötös hatosra változott. Folyóparti idill Hanyatt fekszem a forró homokon, naptüzet iszom, és nem sül le képemről a bőr. Mosolyálarcom egy botra tűzve díszeleg a fejem fölött keresztként, nem oldoz föl az árnyék,
