Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - KRITIKA - Garaj Lajos: Az emberi üdvösség tragédiái (Németh László regényeiről) II. rész

sem szólt a szerző ilyen szuggesztíven az ember nagy küldetéséről, nagyszerű, optimista, fájdalmas és keserű küzdelméről a könnyelműség, üresség, önzés, kegyetlenség ellen, mint éppen az Irgalomban. De nem csupán erről! Ágnesnek két lehetősége van: az egyiket Vetési, a másikat Halmi kínálja föl számára. Vetési elvtelen, frázispufogtató és utilitarista, mélyebb értelem és értékek nélküli „édes élete” Ágnes számára visszataszító. Életideáljai és erkölcsi értékei inkább Halmihoz közelítik. Halmi Ágnes kollégája, egy sánta fiatalember, aki kissé keserűen, görcsösen, de elvszerűen őrzi lelkében az 1919-es forradalom emlékét. Bekapcsolódik az illegális mozgalomba, és meggyőződéssel vallja, hogy a forradalom és a szocializmus eszméi győzedelmeskednek. Ágnes Halmi Ferihez bonyolult módon kerül közel. Az egyedüli mozzanat, amely összeköti őket és fokozatosan elmélyíti kapcsolatukat, az Ágnesnek az apjához, illetve annak emlékéhez való viszonya. A regény a szereplők életének aránylag szűk sávját ábrázolja, s a cselekmény is csak egy évet ölel fel. De ez a rövid, ősztől őszig tartó időszak is — Németh László regényeinek különös, dialogizált helyzetekkel, meditatív részekkel, és idősíkváltásokkal tarkított monologizált formája, amely Ágnes vallomásának „tudatáramlatában” egységes világképet adó epikus egésszé olvadnak össze — bőven elég a szerzőnek arra, hogy jellemezze, egyénítse hőseit, és megrajzolja társadalmi és emberi hátterüket. Halmi egyébként az egyetlen, akivel Ágnes az édesapjáról beszélgetni tud. e

Az öreg Kertész a háború előtti intelligencia képviselője, művelt értelmiségi, s mint összevető nyelvvizsgálattal foglalkozó nyelvész jól látja a társadalmi problémákat. Elítéli a Horthy-rendszert, védi a múlt értékeit és a demokráciát, de Halmitól eltérően a forradalmat nemzeti szempontból ítéli meg, aszerint, hogy mit jelent a nemzetnek, és mit várhat a nemzet a forradalomtól. Németh László gyakran vetette össze a magyar nemzet problémáit a nem magyar nemzet, a „tejtestvérek” sorsfordulóival. Leginkább a cseh kultúrával és irodalommal szimpatizált — az orosz klasszikus irodalomhoz és a világirodalomhoz való viszonyát már érintettük —, amelyből fordított is. Szerette volna, ha a magyar nép olyan magas színvonalon lenne, mint a cseh, melyet Magyar- ország számára példaként emlegetett.26 Az öreg Kertészt, aki hosszú évekig Szibériában volt fogságban, a fiatal szovjet államban leginkább a nemzetiségi kérdés megoldása ragadta meg. Fogsága idején felesége „szerelmi regényekkel” tette kellemesebbé életét. Ágnes bizonyos csalódást érez édesapja hazatérése után. A fogságból ugyanis nem az egykori ambiciózus tudós tért vissza a nagy tudományos felfedezéseivel, hanem egy megöregedett férfi megtört egészséggel és lélekkel, megőrizve azonban egykori emberi és erkölcsi elveit. Az új valóság, a széttört családi kapcsolatok s az egész szűkebb és tágabb környezet intellektuális elemzése révén Ágnes tudatosítja, hogy e bonyolult s nem mindig ideális világ kegyetlenségeit emberi megértéssel, bizalommal, „irgalommal” kell enyhíteni. Arra is rájön, hogy amit édesapjában elveszített, teljes mértékben megtalálhatja Halmi Feriben. Németh László tehát nem lát ellentétet a nép és nemzet a szocializmus eszméi között. Kertész és Halmi alakja azt bizonyítja, hogy a szocializmus csak nyerhet, a társadalmi és történelmi érvényesülés teljesebb formáit érheti el, ha egyesíti a két magatartást. Hasonló eszmét szimbolizál Halmi és Ágnes kapcsolata is. Halmi eszmei meggyőződése, de az élethez való béna és görcsös viszonyulása Ágnes szerete- tével, az emberekhez és a világhoz való irgalmas viszonyulásával párosulva a belső gazdagság és a többi ember sorsáért érzett önzetlen magatartás olyan boldog és szabad szárnyalását eredményezi, amely hiányzik azoknál, akik nem éreznek magukban elég erőt és bátorságot a teljesebb és boldogabb élethez. Ágnes értékrendszerében a boldog élet értelme nem a harc. A különböző emberi érdekek nem zárják ki egymást, de mindig kibékíthetők, összhangba hozhatók egymással. Az emberi lét értelme a tökéletesebb élet elérése. Ágnes sorsa tehát az emberi szolidaritás, „irgalom” erejét szimbolizálja, azt, amely többszörösen meghatározza a világ értékeit.

Németh László élete végéig hitt az emberi „üdvösségben”. Műveiben példákat, modelleket, ideálokat, alternatív lehetőségeket mutatott fel az ember kiteljesedéséhez és önmegvalósításához. A minőségi élet mellett kötelezte el magát, amelyben az ember saját képességeihez a legoptimálisabb feltételeket találja meg a saját és az emberiség életének kibontakoztatásához.

„Szerettem az igazságot, gyűlöltem a méltatlanságot, ezért halok meg száműzetésben”

— mondja Németh László egyik drámahőse.27 Németh László már most a kortárs ma