Irodalmi Szemle, 1989

1989/1 - FÓRUM - Kövesdi János: Thália istennő rázós szekerén ülve ... (Kerekasztal-beszélgetés a kassai Thália Színpadról)

vészeti dolgozók — rendező, tervező — hiánya stb., stb.) A mai napig egyetlen káder- és személyzeti előadója van a színháznak — ő intézi mindkét társulat ilyen jellegű ügyeit. Egy-két évad kivételével dramaturgja is csak egy volt a színháznak — mindkét együttes hátrányára. Mivel ezek munkahelye Komáromban volt, s Kassára „csak szolgálatiig jártak”, a Thália Színpad tagjai jogosan kifogásolták ezt az állapotot, hiszen a társulatnak mindenképpen szüksége volt saját dramaturgra is. Csakhogy eközben a komáromi társulat tagjai is ugyanezt vetették a dramaturg szemére: a komáromi társulat rovására dolgozik a Tháliánál. A próbák — Komáromban és Kassán — párhuzamosan folytak, így hát „szinte természetes”, hogy a dramaturg mindig éppen ott hiányzott, ahol éppen nem volt jelen. Ha Kassán tartózkodott, Komáromból hiányzott és fordítva. Hogy tehát teljes legyen a kép, szükségesnek tartom megjegyezni: nemcsak a Thália Színpad tagjai érezték úgy, a dramaturg nem törődik kellőképpen az ott folyó munkával; ugyanígy érezték ezt a komáromi társulat tagjai is. Ezzel a példával azt akarom érzékeltetni, hogy ezen a munkaterületen sem igaz a „Komárom elnyom bennünket” módon megfogalmazott vád. A dramaturg egyformán szerette — pontosabban: szerette volna szeretni — mindkét társulatot. De egy emberről csak egy bőrt lehet lehúzni... A dramaturgot mindkét társulat amolyan fekete báránynak tekintette, amelyik mintha sem ide, sem oda nem tartozna ...

KÖVESDI SZABÖ MARIKA: Egy alkalommal Horváth Lajos is vagy húsz darabot sorolt fel és javasolt a műsortervünkbe a világirodalom nagy alakjaitól, a magyar klasz- szikusoktól, és alig-alig láttunk viszont valamit a színpadon a javaslatból.

GOMBOS ILONA: Az első nagy törés után évekig összeszorított foggal dolgoztunk — igazi siker, eredmény nélkül. Sokszor se a közönség, se mi, se az egész színház nem találta meg a magáét. Ilyenkor kezdődnek a torzsalkodások, egyszerűen elviselhetetlenek lesznek az emberek egymás számára. Csak vegyük a Fehér hajó példáját. Egy jó rendező nagyszerű produkciót is kihozhatott volna belőle, mert irodalomnak Ajtmatov műve közismerten kiváló alkotás, mely egy kis népnek a nagy népek közötti megmaradásáról szól. Ha sikerült volna a rendezőnek úgy elhelyezni a hangsúlyokat, úgy kibontani a mű eredeti mondanivalóját, hogy mirólunk is szóljon, ha sejtetett volna a produkció valami olyasmit is, hogyan élhetünk az adott körülmények között úgy, hogy senkinek se ártsunk, és nekünk se ártson senki, akkor bizonyára lekötötte volna a produkció a néző figyelmét. Csakhogy mindez valamiképpen elsikkadt, simácska előadás, lett belőle. Ehhez a kérdéskörhöz tartozik az is, hogy volt egy időszak a társulat életében, amikor bármilyen darabot javasoltunk is, az volt a válasz, hogy nem a mi közönségünknek való. Például Csehov nem a mi közönségünknek való... Nem igaz! Ha Csehovot nem a szuperigényes közönség befogadóképességének megfelelően rendeznek meg és játszanak el, ami kétségtelenül megcsinálható, állítom, hogy a sokszor lenézett falusi néző is elfogadja, megérti, szeretni fogja. Ne felejtsük el, hogy a televízió révén a falusi közönségnek is nagyot fejlődött a kultúra és a művészet iránti érzékenysége, hogy A sirálynak volt olyan közönségsikere, mint bármelyik mai darabnak. Ha a közönségünket lekváros semmikkel fogjuk etetni, amitől csak megcsömörlik, ne csodálkozzunk rajta, ha nem jön el az előadásunkra. Ha egymás után többször is csalódik, aztán már játszhatunk bármit is, nem jön el. A Tháliának mindenkor szüksége volt saját dramaturgra, mivel az bizonyos fokú biztonságérzetet adott volna a társulatnak. Fölöttébb sajnálatos, hogy megszüntették a dramaturgi státuszt. Az eddigi tapasztalatok világosan mutatják, hogy ezt alaposan megsínylette a társulat élete, munkája.

KÖVESDI SZABÖ MARIKA: Nem beszélve arról, hogy amikor a dramaturg elindít egy darabot, s ha igazán eredményes munkát akar végezni, akkor természetszerűleg szükséges lenne, ha jelen lehetne a darab színpadra állításának folyamatában is, hogy operatív módon cselekedni tudjon, legyen beleszólási lehetősége, hogy konzultálni tudjon a rendezővel, és uram bocsá’, esetleg a színésznek is vannak ötletei, meglátásai, hiányérzetei, használható elképzelései, nem élettelen figura, mi pedig nem bábszínház vagyunk ... Egy-egy előadás végleges formája a próbákon születik meg, alakul ki, márpedig ami az előadás megszületésének folyamatát illeti, a próbákat, vagy bármit, lehetetlen telefonon megbeszélni... A dramaturgnak közvetlenül részt kell vennie egy-egy~ előadás világrahozásában.

GOMBOS ILONA: Azonkívül nemegyszer gyenge szovjet darabot játszunk. Azt senki ne állítsa nekem, hogy nem akad jobb. Mert tudom, hogy annyi jó szovjet dráma szü