Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - FÓRUM - Kövesdi János: Thália istennő rázós szekerén ülve ... (Kerekasztal-beszélgetés a kassai Thália Színpadról)
letett az utóbbi években, és olyan érdekes, bátor hangú szovjet drámai művek vannak, hogy végképp nem találok semmi magyarázatot arra, miért kell nekünk — ki merem mondani bátran — a szemétkosárban kotorászni mai szovjet darabok után... GYÜRE LAJOS: Lengyel Ferenc már említette, hogy a Tháliának népszínházi igényeket kell kielégítenie. Ez így is van. Ebből természetszerűleg következik, hogy a repertoárunknak is népszínházi jellegűnek kell lennie. Azért, mert a közönségünk igencsak heterogén, van vegyes városi, értelmiségi, vannak magasabb és középműveltséggel rendelkező nézőink, és a közönségünk túlnyomó többségét a falun élő, egyszerű, kulturálisan magasan képzettnek nem mondható, de azért a kultúrára vágyó emberek alkotják, akik elsősorban nem azért mennek a színházba, hogy valamilyen különleges élményben részesüljenek, hogy az egyes előadásaink révén a színháztól választ kapjanak ilyen vagy olyan természetű lelki problémáikra, netán megoldást bizonyos filozófiai kérdésekre, hanem elsősorban meg akarnak pihenni, talán el akarják felejteni napi gondjaikat, szórakozni szeretnének, és nekünk talán éppen a szórakoztatás révén kell megtalálnunk az ideológiai, erkölcsi és más kérdésekre a választ, tehát az utat a nézőhöz. Másképpen ez úgy is megfogalmazható, hogy a szórakoztatás segítségével nevelni, esetleg ízlést is formálni. KMECZKŰ MIHÁLY: Meggyőződésem, hogy semmiképpen sem lenne jó visszalépni azr egykori népszínművek ma már nagyon hamisnak tetsző világába. A Thália Színpadnak- most van igazán szüksége kísérleti jelegű stúdióelőadásokra, amelyek magukra vállalhatnák az elővéd — vagy ha úgy tetszik: a faltörő kos — szerepét. Ez utóbbi két kérdésben persze mások másként vélekedhetnek ... GOMBOS ILONA: Amint tapasztaltuk, a közönség nem szereti, hogyha tanítgatjuk. Másrészt viszont meggyőződésem, hogy a színháznak mindig a közönség előtt kell járnia, de nem kilométerekkel, hogy bármiféle szakadék is keletkezzék közöttük. Tehát közel kell maradnunk egymáshoz, néha persze előbbre futhatunk egy-egy darab esetében, de a mi kötelességünk megoldani, hogy a közönség beérjen bennünket, hogy képes legyen magáévá tenni egy magasabb igényt. Ugyanis megesik, hogy azt mondják: hát az Isten áldja meg magukat, máskor jöjjenek valami rendesebb darabbal, ez túlságosan ..modern” volt, nekünk ez magas, az ilyen itt nem kell. — Mint a Thália Színpad új dramaturgja, milyen dramaturgiai elképzelésekkel, tervekkel jöttél a társulathoz? GYÜRE LAJOS: Amint az már az előzőekből is kisejlik, az a nézet alakult ki bennem, hogy népszínházát kell teremtenünk és játszanunk. Ez pedig meghatározza a közeljövő s talán az elkövetkező néhány év dramaturgiáját. A közönség visszahódítása csak oly módon képzelhető el, ha olyan dramaturgiai tervet állítunk fel, mely képes lesz visszaadni a közönségnek a Thália Színpadba vetett bizalmát, s vissza fogja tudni csalogatni a nézőinket az előadásainkra. Ügy gondolom, hogy elsősorban a klasszikusokhoz kellene visszanyúlnunk, például Moliére-hez, Gogolhoz, Bemard Shaw-hoz, a magyar írók közül is több klasszikust kellene játszanunk. A jelenlegi új évadunkban Németh László Bodnárné című darabja szerepel repertoárunkon (megjegyzem, hogy a Thália még nem játszott Németh Lászlót). Korábban a komáromi társulat bemutatta például Sütő András két darabját is. Ojabb Sütő-darabokat aligha tudnánk — több okból is — színpadra állítani. A klasszikusok közül műsortervünkben szerepel még Szigligeti Ede és más ismert magyar szerző is. — A Thália bemutatta Kocsis István két monodrámáját is, úgy gondolom, hogy a jövőben is játszhatna a Thália, de természetesen a komáromi társulat is monodrámákat, hiszen az utóbbi tíz—tizenöt esztendőben kiváló magyar monodrámák születtek, mint például Maróti Lajos A számkivetett, Illyés Gyula Csak az igazat!, Páskándi Géza Másnap vagy az Alibi, Benedikty Béla Révész kiválasztottaknak, Göncz Árpád Magyar Médeia,Kiss Anna A kaszás, A macskaprémes hölgy, Hajnóczy Péter Dinamit című műve és így tovább. GYÜRE LAJOS: Pontosan ez az, amit nem szeretnénk, a monodráma értő közönséget feltételez, olyan közönséget, amely bizonyos fokú színházi műveltséggel rendelkezik már. Ezt az említett két Kocsis-monodráma is tanúsította, itt Kassán nagy közönségsikerük volt, de vidékre nem tudtuk levinni egyiket sem. Éppen ezért monodrámákat csak egy időre, stúdiójátékként tudunk fölvenni műsortervünkbe. Ügy vélem, hogy most szerencsésebb lesz, ha visszanyúlunk Tóth Edéhez, Szigligetihez és más klasszikus szerzők-
