Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)
A jogi irodalomban található hivatkozás arra, hogy az emberi jogok a XVIII. század végén keletkezett dokumentumai nem mások, mint késői szemei annak a láncnak, amelybe egyaránt beletartozik az 1215. évi angol Magna Charta, az 1627. évi angol Petition of Rights, az 1679. évi Bill of Rights, valamint az 1222. évi magyar Aranybulla. A történelmi Magyarországon az 1848. évi polgári forradalom időszakában elfogadott törvények a jogegyenlőséget mint általános jogelvet nem deklarálták. Csupán az egyes feudális jellegű intézmények lebontásával, a rendi privilégiumok, kiváltságok megszüntetésével összefüggésben került megvalósításra. Ezek közé a törvények közé számit az 1848. évi VIII. t. c. a közteherviselésről, a IX. t. c. az úrbéri szolgálatok eltörléséről, a XI. t. c. a földesúri hatóságok által intézett ügyekről, a XV. t. c. az ősiség eltörléséről.120 A polgári alapjogok és szabadságjogok sorát az alkotmánylevél 106. §-ával a polgári egyenlőség nyitja meg ezzel a mondattal: „Výsady pohlaví, rodu a povolánl se neuznávaj!.”121 Az alkotmánylevél tehát nem ismer el semmiféle kiváltságot „nem, származás és foglalkozás” szerint. A 106. § 2. bekezdése tulajdonképpen két alapelvet tartalmaz: egyrészt a köztársaság valamennyi lakosának egyenlőségét a törvény előtt, másrészt az idegenek és az állampolgárok egyenjogúságát. Az utóbbit, tehát a második alapelvet csaknem szó szerint átvette a Saint-Germain-en-Laye-i kisebbségi szerződés 2. cikkelyének 1. bekezdéséből, amely az eredeti szöveg szerint így szól: „La Tchéco-Slovaquie s’ engage á accorder ä tous les habitants pleine et enthiére protection de leur vie et de leur liberté sans distinction de naissance, de nationalité, de language, de race ou de religion.” A Csehszlovák Köztársaság lakosai, tehát állampolgárok és nem állampolgárok ugyanúgy, mint a köztársaság állampolgárai, életük és szabadságuk teljes és feltétlen védelmét élvezik származasra, állampolgárságra, nyelvre, fajra vagy vallásra való tekintet nélkül. A 106. § 3. bekezdése értelmében a elmek közül csak olyanok adományozását engedélyezi, amelyek tisztséget vagy foglalkozást fejeznek ki. Természetesen ez az intézkedés nem érintette az akadémiai elmeket.122 Az említett 3. bekezdés tulajdonképpen nem más, mint amit az 1918. évi 61. számú és az 1920. évi 243. számú törvény tartalmaz, amellyel a Csehszlovák Köztársaságban megszüntették a nemességet, a címeket és a rendjeleket. Említettem, hogy a 106. § 1. bekezdése nem ismer el semmiféle kiváltságot „nem, származás és foglalkozás” szerint. Ami a „nemet” illeti, nincs kétség, hogy a törvények közül több Is elismer kiváltságokat. A legszembeötlőbb közülük a honvédelmi törvény, amely szerint csak férfiakat lehetett besorozni katonának. A 106. § 2. bekezdése két alapelvet tartalmaz: a köztársaság valamennyi lakosának egyenlőségét a törvény előtt, és az idegenek egyenjogúságát az állampolgárokkal, már ami az életük és szabadságuk védelmét illeti.123 Az 1918. december 10-ei 61. számú törvény novellája, az 1920. április 10-ei 243. számú törvény kivételeket engedélyezett, már ami a rendjeleket illeti. Ennek alapján jelent meg az 1922. december 7-ei 362. számú kormányrendelet, amely szerint létrehozták a Fehér Oroszlán érdemrendet és a Fehér Oroszlán érdemérmet. Ezekkel azonban csak külföldiek érdemeit lehetett honorálni. A csehszlovák állampolgárok részére csak jóval később, csupán 1936-ban teremtették meg újból a címek és a rendjelek intézményét, mégpedig az 1933. október 21-ei 268. számú törvénnyel. Érdemeik elismeréseként ismét ki lehetett tüntetni csehszlovák állampolgárokat is, a csehszlovák kormány azonban nemigen élt e törvény adta lehetőséggel. Az eredeti, az 1918. évi 61. számú törvény tulajdonképpen lex imperfecta volt. Csak az 1920. évi novellája tartalmazott büntető szankciót azok számára, akik szándékosan és nyilvánosan használták a nemesi címeket, címereket és megszüntetett rendjeleket, kitüntetéseket. Az alkotmánylevél 107. §-a mindenki számára biztosítja a személyi szabadságot. Az e szakaszban használt „se zaručuje” igét olyképpen kell értelmezni, hogy a személyi szabadságot az állam biztosítja. Egyébként részletes szabályozást olyan törvénynek kell tartalmaznia, amely az alkotmánylevél szerves részét képezi. A 2. bekezdés azt is
