Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)
leszögezi, hogy a személyi szabadságot csak törvény alapján lehet korlátozni vagy elvenni.124 A 108. § szerint minden csehszlovák állampolgár a Csehszlovák Köztársaságban bármely területen letelepedhet. Mindenki saját maga választhatja meg tartózkodási helyét, lakását, s ott ingatlanokat szerezhet és kereseti tevékenységet folytathat. Egyszóval az alkotmánylevél mindenki számára biztosította a mozgásszabadságot.125 A következő szakasz, a 109. § a magántulajdon intézményét tartalmazza. Leszögezi, hogy a magántulajdont csakis törvénnyel lehet korlátozni. E szakasznak 2. bekezdése azonban lehetővé teszi a magántulajdon kisajátítását is, szintén csak törvény alapján és kárpótlás ellenében. Viszont az expropriáció, a kisajátítás kárpótlás nélkül is elrendelhető, de csak az olyan esetekben, amelyekben a törvény ezt lehetővé teszi. Az alkotmánylevél 110. §-a szerint minden polgárnak joga van arra, hogy külföldre költözzék. Ezt a szabadságjogot csak törvénnyel lehet korlátozni („Právo vystéhovati se do ciziny műze býti omezováno jen zákonem.”). A volt osztrák jogszabály, a polgári alapjogokról szóló 1867. évi 142. Ŕ. z. számú állami alaptörvény 4. cikkelyének 3. bekezdése a kivándorlást a következőképpen szabályozta: „Die Freiheit dér Auswande- rung is von staatswegen nur durch die Wehrpflicht beschränkt.” A kettő közti különbség abban rejlik, hogy a kivándorlás jogát Ausztriában alkotmánytörvény védte, viszont Csehszlovákiában közönséges törvény korlátozhatta ezt a jogot. így az 1920. évi 193. számú törvény, a védelmi törvény, ennek a novellája, az 1927. évi 53. számú törvény (31. §) és az 1922. évi 71. számú törvény a kivándorlásról.126 Adót és illetéket kivetni, valamint büntetést kiróni csak törvény alapján lehetett (111. §)• Amint láttuk, a Csehszlovák Köztársaság alkotmánylevele deklarálta az állampolgárok egyenlőségét, azonban azt a csehszlovák állam nem tudta ténylegesen megvalósítani. Továbbra is megmaradt az osztálykülönbség, a nemzetiségi, a nemek szerinti, a felekezeti stb. megkülönböztetés. A polgári alapjogok és szabadságjogok között a nemzetgyűlés mindenekelőtt a magántulajdon elvét rögzítette mint a polgári társadalmi rend alapját. Hiányoztak közülük a gazdasági-szociális jogok.127 Az alkotmánylevél 107. és 112. §-ában foglalt szabadságjogok128 részletes szabályozásáról fogadta el a nemzetgyűlés az 1920. április 9-ei 283. számú alkotmánytörvényt. Ennek az a külön jellegzetessége, hogy a 13. §-a olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek alapján a személyi szabadságot, a magánlakás sérthetetlenségét és a levéltitok tiszteletben tartását közönséges törvénnyel lehet korlátozni, valamint a sajtószabadságot, a gyülekezési és az egyesülési jogot, mégpedig háború idején, vagy akkor, ha az országban vagy annak határain olyan események történnek, amelyek veszélyeztetik az állam egységét, köztársasági államformáját, alkotmányát vagy a köznyugalmat és a közrendet. Ennek alapján a gyülekezési szabadságot bármikor lehet korlátozni és felfüggeszteni. Az alkotmánylevél lehtőséget adott az említett jogok korlátozására, mégpedig olyan általános meghatalmazás keretében, amelynek alapján el lehetett rendelni a rendkívüli állapotot, illetve rendkívüli intézkedéseket lehetett foganatosítani. Ugyanaz a „forradalmi” nemzetgyűlés az alkotmánylevél jóváhagyása után elfogadta az 1920. évi 300. számú törvényt is (a rendkívüli intézkedésekről). Ez a törvény, s részben ennek novellája, az 1933. évi 125. számú törvény, olyan rendkívüli intézkedések foganatosítását tette lehetővé, amelyek ideiglenesen korlátozzák vagy megszüntetik az alkotmánylevél 107., 112.. 113. és 116. §-ában foglalt személyi szabadságot, a magánlakás sérthetetlenségét és a levéltitok tiszteletben tartását. A jogszabály feltételezte, hogy korlátozó intéz* kedésekre háború idején kerülhet sor, vagy ha az országban olyan események következnek be, amelyek fokozott mértékben veszélyeztetik „az állam egységét, köztársasági államformáját, alkotmányát vagy a köznyugalmat és a közrendet”. Az 1920. évi 300. számú törvény, amelynek rendelkezései lényegében azonosak a rendkívüli állapotról szóló 1869. május 5-ei 66. R. z. számú osztrák törvénnyel, mélyen beavatkozott a polgári alapjogokba és szabadságjogokba. Az alkotmány levél 113. §-a tartalmazza a sajtószabadságot, valamint a nyugodt és fegyvermentes gyülekezési és egyesülési jogot. Deklarálja, hogy elvben tilos az előzetes sajtócenzúra, egyesületet pedig csak akkor szabad feloszlatni, ha működése sérti a törvényt és veszélyezteti a
