Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)
hatáskörébe, a kormányt illette meg. Ami pedig a tényleges feladat- és hatáskört illeti, az sok vonatkozásban az osztrák uralkodóéhoz hasonlított. Az elnök feladat- és hatáskörét egyszerű törvénnyel is ki lehetett bővíteni. Az említett rendelkezés lehetővé tette, hogy egyszerű törvénnyel is az elnökre lehessen ruházni a kormány- és végrehajtó hatalom egy részét, végeredményben akár az egészet is.10? így a 64. § 2. bekezdésének segítségével azt is el lehetett volna érni, hogy a kormány- és végrehajtó hatalom egységének az elve megvalósuljon anélkül, hogy az alkotmánylevélnek akár egyetlen betűje is sérelmet szenvedett volna. Az ellenkező folyamat megvalósításához, tehát az elnök jogainak a kormányra való átruházásához viszont alkotmánytörvényre volt szükség. A köztársasági elnök tevőlegesen avatkozhatott be a bel- és külpolitikába egyaránt, mégpedig mint a véderő főparancsnoka és mint államfő. Utóbbiként egyebek közt képviselte az államot, követeket fogadott és nevezett ki, közkegyelmet adhatott, nemzetközi szerződéseket kötött és ratifikált, kihirdethette a hadiállapotot, a nemzetgyűlés hozzájárulásával hadat üzenhetett és békét köthetett, főiskolai tanárokat és magasabb tisztségű állami hivatalnokokat nevezett ki.103 Minden elnöki aktus érvényessége, még az elnöki üzeneté is, megkövetelte a kormány illetékes tagjának ellenjegyzését. A kormány tagjának aláírása nélkül az alkotmánylevél 68. §-a szerint minden elnöki aktus érvénytelenné vált volna. Az elnöki üzenetet pedig anélkül még felolvasni sem lett volna szabad a nemzetgyűlésben. A minisztereket az elnök nevezte ki és hívta vissza tisztségükből, ő állapította meg a kormány tagjainak a számát, s bízta meg a tagokat az egyes minisztériumok vezetésével, sőt feloszlathatta a nemzetgyűlést, és eltávolíthatta a kormányt is. A köztársasági elnök kezében tehát annyi hatalom összpontosult a Csehszlovák Köztársaság idején, hogy egy hatalomra törő elnök olyan törvényhozó testületet és kormányt is eltávolíthatott volna, amely nem volt ínyére való.104 Nem csak képviselőkből, hanem szakemberekből álló kormányt is kinevezhetett, ún. hivatalnokkormányt. A köztársasági elnök megválasztásának módját az alkotmány levél 38. §-a és 56— 63. §-ai állapította meg,105 és egy külön jogszabály, a köztársasági elnök választásáról szóló 1920. évi 161. sz. törvény. Az 58. §-ból az következett, hogy a választás után letett elnöki eskü tulajdonképpen alkotmányos aktus, amely előtt az elnök nem töltheti be tisztségét. Csak az eskü letételével vette kezdetét a hétéves elnöki választási időszak. Igaz, az újonnan megválasztott köztársasági elnök már a választási időszak letelte előtt is letehette az esküt, ebben az esetben azonban csakis attól a naptól kezdve gyakorolhatta elnöki funkcióját, amikor az elődjének lejárt a választási időszaka. A csehszlovák alkotmány ugyanis nem ismerte és nem is feltételezte az elnök elmozdítását. A választási időszak megrövidítése csak halál és lemondás következtében jöhetett számításba, s ha az elnököt netán hazaárulás miatt elítélték. A hétéves időszakot ciak egy ízben lehetett meghosszabbítani. Minden köztársasági elnököt csak kétszer volt szabad egymás után megválasztani. Ez a korlátozás azonban nem vonatkozott a Csehszlovák Köztársaság első elnökére, Tomáš G. Masarykra. A hivatalát még ellátó elnök mindaddig nem hagyhatta el a funkcióját, míg a megválasztott új elnök nem tette le az esküt. A köztársasági elnök helyettesítésével kapcsolatban az alkotmánylevél 60. és 61. §-a tartalmazott rendelkezést. Amennyiben a köztársasági elnök halála következtében megüresedett volna az elnöki funkció, és nem választottak volna új elnököt, vagy ha az elnök még a választási időszakának letelte előtt lemondott volna a tisztségéről, akkor a helyettesítés feladatát a kormány látta volna el. Ez a megoldás természetesen arra az esetre is vonatkozott, ha a köztársasági elnök akadályoztatása vagy betegsége miatt nem tudta volna ellátni a hivatalát. A kormányt nemcsak néhány, hanem valamennyi elnöki funkció ellátása megillette. Igaz, megbízhatta saját elnökét, hogy egyes esetekben lássa el az elnöki teendőket, de nem adhatott neki általános meghatalmazást. Tehát — mint ezt az alkotmány levél 60. §-ának utolsó sora tartalmazza — „... müze povéreti svého predsedu jednotlivými úkony”. A „jednotlivými” szó ebben az esetben azt jelentette, hogy a kormány nem ruházhatta a köztársasági elnök valamennyi funkcióját a kormány elnökére. Viszont az 51. § szerint a kormány elnöke volt hivatva aláírni a törvényeket, ha a köztársasági elnök nem tudta ellátni a hivatalát, és nem volt helyettese. Abban az esetben viszont, ha az elnök akadályoztatása
