Irodalmi Szemle, 1989

1989/6 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (III. befejező rész)

vagy betegsége miatt hat hónapnál tovább nem volt képes ellátni a hivatalát, az alkot­mánylevél lehetővé tette, hogy a nemzetgyűlés elnökhelyettest válasszon.106 A felelősséggel kapcsolatban az alkotmány levél 66. §-a tartalmazott generális clau- sulát. Ennek értelmében a köztársasági elnök nem tartozott felelősséggel tisztsége gya­korlásáért. Ezért a kormányt terhelte a felelősség. Az ellenjegyzés intézményéről szóló 68. § rendelkezése értelmében a kormány- vagy a végrehajtó hatalom intézkedéseinek érvényességéhez a kormány felelős tagjának ellenjegyzésére volt szükség. A valóság­ban úgy alakult a helyzet, hogy az elnök politikai felelőssége átszállt a kormányra. A köztársasági elnököt büntetőjogilag csak hazaárulásért vonhatta felelősségre a sze­nátus. (Tehát nem a képviselőház.) A 67. § tulajdonképpen nem tartalmaz rendelkezést az elnök büntethetetlenségéről (o beztrestnosti), hanem csak a vádolhatatlanságáról (o nestihatelnosti), éspedig a következő szavakból ítélve: „Trestne múze býti stíhán jen pro velezradu ...” Ebben az esetben a „privilégia sunt strictissime interpretanda” sza­bály szerint más értelmezés megengedhetetlen. Ennek következtében az elnök, meg­bízatási idejének lejárta után, minden bűncselekmény miatt felelősségre volt vonható, amelyet a köztársasági elnöki funkció gyakorlása előtt, esetleg annak idején követett el, ha azok időközben nem évültek el. Az elnöki funkció gyakorlása egyébként nem zárta ki az elévülést.107 A köztársasági elnököt csakis hazaárulásért büntethették meg, mégpedig hivatalá­nak elvesztésével. A Csehszlovák Köztársaság elnökének befolyása egyre nagyobb lett az állami élet alakulásában. Különösen a rendkívüli időkben. Túlságosan érezhető volt ez Edvard Beneš elnöksége idején, aki nagy hatást gyakorolt mind a külpolitikai, mind a belpo­litikai élet alakulására. Ű maga vezette a nemzetiségi viszonyok megváltoztatására irányuló tárgyalásokat a München előtti időszakban. 2. Az elnöki üzenet Külön jelentőséget kell tulajdonítani az elnöki jelentésnek (üzenetnek], amelyet a köz- társasági elnök szóban vagy írásban terjeszthetett a nemzetgyűlés elé a köztársaság helyzetéről, s egyúttal olyan intézkedéseket javasolhatott, amelyeket szükségesnek és halaszthatalannak tartott. Mindez az alkotmánylevél 64. §-ának 6. pontja szerint tör­ténhetett meg. Az említett szakasz természetesen azt is lehetővé tette, hogy a köztársasági elnök részt vehessen az egyik vagy akár mindkét ház ülésén. Minthogy a köztársasági elnök­nek jogában áll üzenetet intézni a nemzetgyűléshez a köztársaság állapotáról, szóban és írásban, Joga van e célból akár mind a két háznak az ülésén megjelenni, mégpedig annál az oknál fogva, hogy ezt a jogrend nem szabályozza. Ugyanis az üzenetet a köz- társasági elnök nem terjesztheti elő a két ház együttes ülésén, mert az alkotmánylevél 38. §-a ezt nem teszi lehetővé. A két ház együttes ülésének mint nemzetgyűlésnek a megtartását ez a szakasz sorolja fel (az alkotmánylevél 56., 59., 61. és 65. §-a), s köztük ennek a lehetősége nem szerepel. Ezért az elnöknek lényegében a jelentést és az esetleges intézkedések javaslatát szóról szóra meg kell ismételnie mind a két házban. Vitathatatlan, hogy ebben az esetben a két háznak a közös, együttes ülésére lenne szükség. A Csehszlovák Köztársaság alkotmánylevele az elnöki üzenet intézményét az Amerikai Egyesült Államok alkotmányából vette át. Megjegyzem, üzenetet intézni a nemzetgyű­léshez az elnöknek csupán Joga volt, de nem alkotmányos kötelessége. Ezért nem talál­ható az alkotmánylevélben közelebbi rendelkezés arról, hogy az elnök milyen időkö­zökben köteles Jelentést tenni a köztársaság állapotáról a nemzetgyűlésnek, és olyan intézkedéseket javasolni, amilyeneket szükségesnek és célszerűnek tart („která pokládé za nutná a účelná”). Ebből azonban még nem következik az, hogy valamiféle törvény­hozói kezdeményezésről lenne szó, hisz az a kormányt és a parlamentet illeti, sőt a javaslatot nem is kell a Jelentéssel egyidejűleg előterjeszteni. Egyébként mindkettőt, tehát a jelentést és az intézkedések javaslatát általában üzenetnek nevezték. Különben az elnöki üzenet tartalmát nem írta elő az alkotmánylevél. Lehetett általános is, meg konkrét is. A formáját sem szabta meg.103 Az elnöki üzenetre vonatkozott az alkotmány­levél 66. és 68. §-a is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom