Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - Gál Sándor: És nem lesz; Valótlan tél; Ha volna (versek)
Gál Sándor zsugorodnak a tágnak hitt horizontok hajnali hegyélek mintha kérdéseinkre válasz se volna mintha már kérdés sem volna csak valami neve-nincs várakozás név-vesztés szó-vesztés kihullik belőlünk az idő és nem lesz sem töredék-nép sem töredék-történelem gondból van a hó is betemet varjak virrasztják feketén körözve e valótlan telet elnyúlnak a lenti síkok álomtalanul csendet zizeg a gyom magyarul vagy mégse magyarul hó-fehérség halál ím e tél varjak virrasztják magasan és feketén szövetségesem lett a fájdalom felébreszt kényszerítve hogy újra elgondoljam általa magam kegyetlen némaságát az éjnek a távozások és az érkezések közötti időt az utakat a folyók csendje mentén a fölöttük suhogó jegenyék zöldjét s a hangtalan eget virradat előtt lehetnék immár fehérlő halott átjárhatna bordáim között a szél s állhatna jól faragott fejfa a felékesített domb földjében frissen a fájdalom csendje ím idáig ér kilépni ebből kéne végre egy sugarasabb tisztább létezésbe ha volna ajtó nyitható és mögötte tér És nem lesz Valótlan tél Ha volna
