Irodalmi Szemle, 1989
1989/6 - Kulcsár Ferenc: Tépett lapok II.
Kulcsár Ferenc Tépett lapok II. Van egy füzetein, tépett lapjait — ki akarja, milyen hatalom? — esténként lüktető, kék-eres, ákombákom betűkkel csúfítom — életemet rovom bele, vért virágzó strófákkal van tele: „Azt hittem már, ezek lesznek a verseim, ezek a szétlőtt és széthullt papírok, melyekre lázas szavakat írok éjjelente egyedül — ahogyan odakint a szél is hegedül s jóval és gonosszal elvegyül. Azt hittem, e láz a sorsunkra a rím, de elborít olykor s fojtogat a rém.“ „Világmindenség: semmi szép virága, levegő sikongó ága, titkaink termő fája — illatozz, hajladozz!“ „Változóban élet, halál és költészet. A strófák: trófeák. Hevenyészett trónusokon világlanak. Istenem, röpüljön föl a páva. Add!“ „Megszülni, bár poklok kínja között, a nyelvet, melyben hirtelen eltűnhetek s a történelem kereshet engem halálra. Hogy dolgozhassak mélyén
