Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Cselényi László: A hetvenéves Vladimír Reisel - Vladimír Reisel: Guillaume Apollinaire; A nem és a miért nem; Prófétálás; Bolondság; A szabadság lépte mögött
Az ellenállás egyik gallya kiabál Csak nézzétek meg közelebbről Egyedül maradtam milliók között Mert nem nézhettem a világ legfeketébb dolgait A képeket amelyekre egyetlen halandó sem emlékszik Sem az állatok sem a növények A világ szakadékéba hullt És senki nem szólt egy szót se Hiába jelent meg egy nap a költő a láthatáron Elbújt a fák kérge alá akár a méh S mézzel a szájában játszott soká Hallgatott midőn szólni kellett volna Én nem Én nem Befogtátok a számat Hogy ne mondhassam ki a legegyszerűbb szavakat Olyanokat amilyeneket általában alkonyaikor hallotok A fű is ezen a nyelven beszél és senki nem tapossa el Mert félnek a bosszújától A fű bosszút áll A fű bosszút áll Az alatta fekvő holtakért is bosszút áll egyszer Várjatok csak Várjatok csak Egyszer megdörren az ég s a föld utolsót sóhajt Nem hull többé harmat Kiszárad minden hogy ne legyen több öngyilkos A fák ága földig hajlik az akasztottak alatt Senki nem menekül el Senki nem repül el Mindenki kővé mered még csak nem is sóhajt S aztán már csak az esők és szelek törvénye fog uralkodni A viharok törvénye S ha akkor jártok véletlenül majd a házam körül Éneket hallotok belülről Reggel lesz éppen S a föld megnyílik Bolondság Elbődül egy tehén — sziréna az Megkondul egy harang — halál az Valaki jön utánad Üldöznek mint egy gyilkost Magad sem tudod miért A távolban szemek fénylenek föl
