Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Cselényi László: A hetvenéves Vladimír Reisel - Vladimír Reisel: Guillaume Apollinaire; A nem és a miért nem; Prófétálás; Bolondság; A szabadság lépte mögött
Az a villanás még most sem rakéta S a sírás robbanása nem bomba robbanása Futnál Túl a világ valamennyi fekete hegyén S nem térnél vissza A földre melyet emberhangok nem érnek Hol kő követ ér Flórnapfény világítja meg a völgyeket és a folyókat Nem nem térek vissza A vérző virágok földjére Hagyjatok itt hagyjatok engem Kívánjatok inkább jó reggelt és mosolyogjatok Milyen gyönyörű is lenne A szabadság lépte mögött így menetelnek S nem állítja meg őket senki A legerősebb orkán sem Mert vérünkben az elszántság mennyköve dörög A bosszú mennyköve Valamennyi könnyfolyóért valamennyi levágott kézért A világ valamennyi teteméért Menetünk fölött a szabadság piros zászlaja leng S ha véget ér az erő e menete Az utolsó katona Megáll a keresztútnál Megtörli verítékes homlokát Fog egyet az összeomlott ház tégláiból S építeni kezdi új otthonát A világ valamennyi emberének otthonát Mindazok otthonát akik éveken át csak a halál lépteit látták Cselényi László fordításai
