Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - FIGYELŐ - Cselényi László: Sokágú síp II.
F I G Y E l Ű is megjelent az utóbbi években, Ivan Mojík tolmácsolásában. „Nevái (1441—1501) neve elválaszthatatlanul összeforrott Nizámi — a pontosan három évszázaddal előtte élt (1141—1203) nagy iráni költő — nevével, legszebb műve, a »Ferhád és Sirin« pedig annnak »Khoszrou és Sirin«-jével — olvashatjuk a magyar kiadás utószavában, Brodszky Erzsébet tollából. — Két csúcs — két igazgyöngy Kelet költészetében, egyforma fénnyel csillogó. Am közös ősforrásuk még mélyebbről buzogott fel, még távolabbi idők homályában eredt. A szépséges Sirin neve régi bizánci, szíriai és arab krónikákban szerepel. II. Khoszrou Parviz iráni sah felesége volt. A szerelmükről szóló legenda feltehetően már az arab hódítás előtt szárnyra kelt a nép körében, és valamilyen formában bekerült a szászánidák krónikájába. Firdauszí ezt a hivatalos verziót vehette át és dolgozta fel a »Királyok Könyvében«. Nizámi inkább a nagy bőségben keringő népi legendákból merített.” Azért idéztük épp ezt a passzust Nevái művével kapcsolatban, mert az előbb említett Alpamis—Odüsszeia-párhuzam után újabb példa ez arra, hogyan vándorol a világirodalomban egy-egy ilyen ősi téma. Köztudott, hogy például a Trisztán és Izolda című históriának is megvan a keleti változata, a perzsa Gurgáni Visz és Rámín című romantikus eposza, amelyet ugyancsak megemlíthetünk Nevái ősei között, s amely nemrég jelent meg a prágai Ode- on kiadónál, kitűnő cseh fordításban. S maga a Ferhád és Sirin motívum is tovább él, Nevái után is, nemcsak Kelet, hanem Nyugat irodalmában is: századunk kiváló török költője, Nazim Hikmet például ugyanezt a történetet dolgozta föl Legenda a szerelemről című drámájában, a Hikmet-darabból pedig a csehek készítettek nagyszerű filmet néhány évtizeddel ezelőtt. S épp Brodszky Erzsébet említi, hogy „Még a mi Jókaink is szakított egyet ezekből a virágokból, és nyújtotta át azt az olvasóknak »Sirin® című elbeszélésében”. „Értelem nyitója, hadd dicsérjelek! Értelem-nyitáshoz értő hadd legyek! Mutasd meg szememnek, hol van a lakat, S kulccsá tedd a zárhoz írónádamat! Kincstár ajtaját ha megnyitottam én, Amit szivem ah.it, hadd legyen enyém! Aranyat, ezüstöt csillogtass nekem, Tekintetemet ha bárhová vetem! Gyűjtéshez a kedvem egyre gyarapítsd, S kedvre hogyha leltem, kezemet segítsd.” E pár sort a Magyar Neváiból idéztük ízelítőül, Brodszky Erzsébet fordításában. E fordítást a szakkritika megkérdőjelezte, ám a mi véleményünk az, hogy inkább legyen egy fordítás hűtlen az eredetihez, ám élvezhető-olvasható a fordítás nyelvén is, mint csupán néhány tucat szakmabeli vagy ínyenc számára hozzáférhető műhelymunka. Nevái egyébként nemcsak mint költő volt jelentős alakja századának, hanem mint tudós és politikus is fontos szerepet töltött be kora társadalmában. Amolyan tipikus keleti reneszánsz figura volt, a fogalom engelsi értelmében. S őt is elérte annyi nevezetes társának a sorsa: későbbi regények és filmek hőse lett. Ilyen regény például századunk egyik legjelentősebb üzbég írójának, Ajbeknek a regénye, amely jó tíz esztendeje magyarul is megjelent az Európa Kiadó jeles sorozatában (Századok—Emberek), RĎZSÄSKERT DALOSA címmel. „Hérát zsibongó piaca, majolikadíszes mecsetek hűvös csarnokai, poros, szikkadt puszták, virágpompás kertek árnyas sétányai, dús lakomák, dohos erődök, katonai táborok és sziporkázóan szellemes összejövetelek színterén kísérjük végig Alisir Neváit, a költőt és államférfit, Mátyás királyunk és Rettegett Iván kortársát gazdag életútján — írja a Manasz kapcsán már említett Kőhalmi Katalin a regényről. — Ez a mesés, színes és bonyolult keleti csodavilág, amit Ajbek üzbég író tolla varázsolt elénk, nem kitalált történet elképzelt helyszínen, hanem hiteles történelmi leírásokon alapuló, valóban élt személyeket és megtörtént eseményeket megelevenítő történelmi regény. A mai európai olvasó számára az teszi regényessé, valószerűtlenné, hogy csak alig, csak hézagokban ismert a történelmi, társadalmi háttere.” Kirgizek, üzbégek szomszédjai Közép- Azsiában a tadzsikok. Az a különbség közöttük, hogy míg amazok türk népek, a tadzsikok az irániakkal rokon indoeurópaiak. Évszázadokon át közös volt a nyelvük s irodalmuk is. így például az irodalomtörténet ugyanúgy tadzsik klasszikus-
