Irodalmi Szemle, 1989

1989/5 - FIGYELŐ - Cselényi László: Sokágú síp II.

FIGYELŐ Szibéria őslakosságának népköltészetéből állítottak össze egy pompás antológiát Sámándobok, szóljatok címmel), vagy a burját-mongol eposz kiváló kutatója-fordí- tója, Lőrincz L. László, s a keleti rokona­ink költészetét megszállottan búvárlő-ma- gyarító Képes Géza. Tudnunk kell persze, hogy a Belső-Ázsiai hősénekek, amint a Manasz esetében is láttuk, általában több tízezer soros „költe­mények”, így a modern fordítások csak részletekben tudják vállalni a rendszerint elnyúló, hosszú epizódokat újra és újra elkántáló (szájhagyomány útján terjedő) eposzokat. Amint mondottuk, a magyar Manasz is csupán a legszebb énekeit közli az eredeti eposznak, így a hős születésé­ről, gyerekkoráról, Kosoj bajnokkal való találkozásáról, hadairól, Almambat vitézről és a Manasz haláláról szóló epizódokat. S ezek, hála a kiváló átköltésnek, mint csepp a tengert, híven tükrözik az egészet. Legalábbis reméljük, hogy így igaz, hisz összevetni aligha tudjuk az eredetivel. Biztosítékunk csupán a válogató s a mű­fordító igényes munkája. Figyeljünk csak meg egy szép részletet A hős halála című epizódból: „Hold tüntével sötét lett, Holott világolt jényed. Erős, nagy kirgiz néped Erőtlen, néma nép lett.” Bede Anna kitűnő műfordítói munkáját dicséri e részlet szépsége. Mert a műfor­dító feladata aligha lehetett egyszerű, hisz „A Manasz szépsége, értéke épp ab­ban rejlik, hogy csodálatosan sokszínű, ékes és változatos, drága keleti szőnyeggé szövi biztos kézzel külön-külön bizarrnak ható elemekből a kirgiz nép hol véres, keserves, kegyetlen és kegyetlenkedő, hol szépségesen vigasságos múltját, csalásait és megcsalattatásait, könnyeit és tréfáit. Erőssége ezért nem meséjének fordulatos­ságában van, hasonlókat minden eposzban találunk, hanem a részletek, leírások meg­jelenítő erejében”. Ha lehet, Ajtmatovot leszámítva, még a kirgizeknél is gazdagabb irodalma van szovjet Közép-Ázsia legnagyobb népességű köztársaságának, Üzbegisztánnak. Az üz- bégeknek ugyancsak van világirodalmi rangú népi eposzuk, a címe: ALPAMIS. Ezt, sajnos, csak kivonatosan van módunk­ban ismerni, mivel se magyar, se cseh vagy szlovák fordítása nem létezik. Léte­zik viszont egy prózai földolgozása a Mla­dé letá kitűnő sorozatában, a Pradávne príbehy című edícióban, s ebből ízelítőt kaphatunk az Alpamisból s általában Kö- zép-Äzsia népi epikájából. Még inkább ízelítőt kaphatunk egy ki­tűnő tanulmányból, nevezetesen a sokáig feledésbe merült s most újonnan fölfede­zett, elsőrangú szovjet orientalista és iro­dalomtudós, Viktor Zsirmunszkij Az Alpa- mis epikus monda és az Odüsszeia című tanulmányából, amely a tudós Irodalom, poétika című, válogatott tanulmányokat tartalmazó kötetében jelent meg magyarul a Gondolat kiadó gondozásában 1981-ben. Ebben olvashatjuk, többek között, az aláb­biakat: „Mint ismeretes, Homérosz eposzai, így az »Odüsszeia« létrejöttében is lénye­ges, talán döntő szerepet játszottak a kis- ázsiai ión kolóniák. Innen kell eredeztet­nünk mind Odüsszeusz visszatérésének szüzséjét, mind pedig a szüzsé kapcsolatát a közép-ázsiai Alpamis mondával. Az Odüsszeia és az Alpamis, kiváltképpen ez utóbbi kungrat változata, oly közel áll egymáshoz, hogy aligha beszélhetünk a motívumok véletlen egybeeséséről: az Al­pamis és az Odüsszeia minden bizonnyal az ősi mesei szüzsé egy közös »keleti« (hősi) változatára megy vissza. Az Odüsz- szeia példája megengedhetővé teszi, hogy a »férj visszatérése* monda e keleti vál­tozatának keletkezését legalábbis az i. e. VII. századra tegyük (ha tekintetbe vesz- szük, hogy az Odüsszeia i. e. 600-ban már elnyerte végleges formáját). A monda el­terjedésének útvonalai Elő- és Kisázsia történetének ebben az archaikus periódu­sában egyelőre tisztázásra várnak, ám egyéb analóg tények fényében az Odüsz- szeia és az Alpamis hasonlósága felveti az antik és a közép-ázsiai kultúrák közötti ősi kapcsolatok, pontosabban a görög kul­túrára gyakorolt hatás kérdését.” Am az üzbégeknek, ellentétben a kirgi­zekkel, nemcsak hősi eposzuk van, hanem van nagy romantikus mű-eposzuk is, ne­vezetesen Nevái FERHÄD ÉS SIRIN című, ugyancsak világirodalmi rangú al­kotása. Ezt Brodszky Erzsébet fordította magyarra, s a Magyar Helikon kiadó je­lentette meg még 1974-ben, a tőle megszo­kott pompás kivitelezésben. Jegyezzük meg, hogy Nevái híres alkotása szlovákul

Next

/
Oldalképek
Tartalom