Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - KRITIKA - Karel Tomiš: Az emberség és helytállás dicsérete
KRITIKA KAROL TOMIS Az emberség és helytállás dicsérete (Ladislav Ballek: Lesné divadlo) L adislav Ballek érdemes művész [szül. 1941-ben) szűkebb hazája, Ipolyság társadalmi-természeti környezetében, az ott szerzett gyermekkori és ifjúkori élményekben talált rá arra a kimeríthetetlen inspi- rációs forrásra, melyből novellái és regényei anyagát, alakjait, cselekményét meríti. Legújabb regényének, a Lesné divadlo- nak (Erdei színház) előzményei, keletkezésük sorrendjében, a Posta délen (Južná pošta, 1974) c. novelláskötet, A segéd (Pomocník, 1977) c. regény, amelyből magyar—szlovák koprodukcíós film is készült, valamint az Akácok (Agáty, 1981) c. regény. E műveknek jelentős olvasói sikerük és pozitív kritikai visszhangjuk volt. A Madách Kiadó gondozásában magyar fordításban is megjelentek. A siker és a társadalmi elismerés titka nemcsak Ladislav Ballek kiváló elbeszélőképességében, érdekes meseszövésében, alakjainak sokoldalúságában, életszerűségében, kölcsönös viszonyuk árnyaltságában rejlik, hanem a felvetett társadalmi és általános emberi problémák jelentőségében, időszerűségében. Hőseinek egyéni sorsa szorosan kötődik az elmúlt évtizedek sorsdöntő eseményeihez, történelmi mozzanataihoz, fordulataihoz. Az Erdei színház c. regény e lazán egymáshoz kapcsolódó prózaciklus részét képezi. Legszorosabban a Posta délen központi gyermekhőséhez, Jano Jurkovičhoz, annak szüleihez, valamint apja barátjához, Ján Domanickýhoz kapcsolódik, az ő sorsukat kíséri figyelemmel a múltban és az epikai jelenidőben. A kisregényekben ábrázolt események óta mintegy két évtized telt el. Ján Jurkovič közben felnőtt, akárcsak az ifjú Ján Domanický, akit a szerző előző művében csak megemlített, jelezve azonban, hogy majd ha felnő, még foglalkozni kíván vele. Apjuk halála után hosszú évekre elszakadtak egymástól. A két ifjú a csehszlovák-nyugatnémet határvidéken találkozik isir.ét, ahol Ján Jurkovič kétéves katonai szolgálatát tölti, Ján Domanický, illetve most már Ján Marton pedig hivatásos határőrtisztként szolgál. Ladislav Ballek a két fiatalember élet- felfogását, gondolat- és érzelemvilágát, társadalmi állásfoglalását, tetteit szembe állítva fejti ki saját életfelfogását, eszményeit, értékrendjét. Mindezt azonban nem tételes formában, hanem feloldva a mű epikai struktúrájában, úgy, hogy az alakok, az események, a konfliktusok szerves részévé válnak az epikai tér és idő által létrejött fiktív világnak. Ballek valóságról tett művészi tanúságtételének meggyőző erejét növeli, hogy műveiből kiérezni az önéletrajzi indítást, a művészileg megformált életanyag hitelességét. A regény három aránylag önálló, de egymáshoz szervesen kapcsolódó részből áll. Az első, legterjedelmesebb résznek az író a regény címével azonos Erdei színház alcímet adta. Központi alakja Ján Jurkovič, aki főiskolai tanulmányai végeztével bevonul a határőrséghez. Ballek nem elégszik meg azzal, hogy a sok tekintetben különleges környezetben, a két társadalmi rendszert elválasztó határvidéken lejátszódó érdekes, gyakran érdekfeszítő vagy bizarr eseményekre korlátozza figyelmét, illetve szakavatott bepillantást nyújtson a határőrség mindennapi életébe, beleszámítva az országhatár sértetlensége biztosításának technikai részleteit is. Mindez csak hátteret nyújt néhány tucat ember, főleg katona és tiszt életének, sorsának bemutatásához. Nemcsak a fő alakokat, hanem a mellék- és epizódalakokat is nagy gonddal formálta meg. A legtöbb figyelmet azonban központi alakja, Ján Jurkovič belső világa kibontásának szenteli. Kiszakítva eredeti környezetéből és új, szélsőséges helyzetekkel találva magát szembe, a kiskatona újra átgondolja, olykor bajtársaival, feletteseivel megvitatja életfelfogását, etikai, állampolgári és egyéb nézeteit. A regény ezen eszmei-epikai rétegével függ össze az első rész túlnyomó-
