Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - KRITIKA - Alabán Ferenc: Tanulmányok és emlékezések
KRITIKA mélyes élmények, emlékek, vallomások formájában elevenednek itt meg Irodalmunk tudós kutatója gyermekkorának színhelyei, iskoláinak szellemi légköre, szakmai indulásának körülményei. Ennek a fejezetnek a végén kapott helyet az a két riport is / „Rengeteg rejtett szellemi tartalékunk van ■■■’’, Küldetés és szolgálat), amely komplexen igyekszik bemutatni Turczel Lajos eddigi életútjának legfontosabb állomásait és értékeit. Mi jellemző Turczel kutatói attitűdjére? Először is az alaposság, indokoltság, reális mértéktartás, a tények tisztelete, az ösz- szefüggések feltárása, a kutatás tárgya iránt érzett mély felelősség. Nehéz lenne róla elképzelnünk, hogy valamikor is olyan munkába fogott, amit nem szeret vagy nem csinál szívesen. Irodalmunk hagyományainak feldolgozásában nemcsak mennyiségileg leltároz, névsorokat gyárt és összerak, hanem elsősorban viszonylatokat mutat fel és minden lépésekor határozottan és tömören értékel. Éppen ezért fontosnak tartja a vitás kérdésekre való utalásokat, azok lecsapódásainak és irodalomformáló hatásainak pontos megvilágítását. Állásfoglalásaiban a tapasztalt irodalomtörténész meglátásai formálódnak szakszerű véleménnyé, melyeket nem mellőzhet a szakmai közvélemény. Kritikákat sajnos régen nem ír, immár a hatvanas évek közepétől az irodalomtörténeti kutatómunka, a két háború közti irodalmi életünk minden momentumának feltárása foglalkoztatja. Legújabb kötete forrásértékű tanulmányainak elolvasása után döbbenhetünk rá arra, miért nem lehetett még eddig elfogadhatóan megírni a csehszlovákiai magyar irodalom történetét. (Madách, 1987) Quasi kép, 1983