Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - IRODALMI ÉLET - Dobos László: Olivér!
IRODALMI ÉLET DOBOS LÁSZLÓ Olivér! H etven év, ilyenkor nem illik tréfálkozni. Tudom. Én mégis azzal kezdeném; Tivadar, nyakadon a zivatar. Irodalmi önéletrajzod egyik sora. Szerintem az lett volna a legméltóbb, ha ez alkalomra megjelenik Alom Tivadar had-parancsa. Én ezt érzem a legsajátabb művednek, a könyv szemléletét, hangját, stílusát. E prózád egyszerre önirónia, bölcs mosolygás, fájdalmas mosolygás; fölény. Realizmus. Csehszlovákiai magyar Švejk. Hetven év, az életmű már leolvasható; Puffancs, Göndör és a többiek, Megtudtam, hogy élsz, Kassal dalok, Álom Tivadar hadparancsa, A Rogozsán kocsma, előttem elsősorban ezek a címek gyúlnak ki, ha írásaidra gondolok ... Ügy érzem, arcodnak ezek a legmélyebb vonásai. E művekben pontosan nyomon követhető az az emberi-földrajzi terep, amelyen végiggyalogolsz. Te a magad útját jártad és járod; nem tértél ki semmi elől, nem bújtál el, nem mutogattál önigazoló írásokat, nem doboltad magad hőssé. Nem tagadtad meg magad, vállaltad mindazt, amit végigcsináltál és végigcsináltál és végig kellett csinálnod. Szóval nyomon követhető vagy ezekben a könyvekben. S önarcod vonásaiban ott van a kor. Sajátos megnyilvánulásod a mosoly; mondataid, hasonlataid, képeid, beszéded, nézésed mögött van egy szinte tudatalatti mosoly. Te önmagad vagy, hisz nyilatkoztad is; nem tartoztál szervesen semmilyen csoportosuláshoz, nemzedékihez, esztétikaihoz — magányos lovasként jöttél és vonulsz. Önerőből építkeztél és építkezel, saját matériával dolgozol. Idegszálaimban érzem az életanyag hitelességét. De ennyire hitelesnek, s esztétikai értékűnek érzem a fentebb említett műveket is. A világot, azt a te világodat te olyannak mondod, amilyen. Talán csak egy ponton ferdítesz rajta; keresed benne a szépet. Téged vonz a szépség, ebben a zúzódásokkal, repedésekkel, törésekkel, fertőzésekkel teli világban — a harmóniát kívánod látni, s érezni. A tudatalatti mosolyhoz egy tudatalatti szándék is társul; visszaigazítani a világot ősállapotú jóságába. Értéked, ékességed a nyelv; színes, gazdag, meglátásokban, fordulatokban, hasonlatokban, szókincsben szüntelen gyarapodó. Fentebb sorolt műveid értéke a ráczi szemlélet: szarkazmus, szatíra, a humor sokféle alakban és vetületben. Ebben egyéni vagy, s prózairodalmunkban egyedi. Mintha valami sűrű szövésű szitán át néznéd a világot, szinte mindent elmozdítasz a helyéről; megemelsz, megdöntesz, a látás más és más szögeit kínálod — minden ugyanaz, de mégsem ugyanaz. Nagy képességnek érzem ezt a szemléletet. Az irodalmi hódítás kiváló eszköze; a kicsinyesség, a kicsinység, a dogma, a séma, a frázis ellentéte. Sokszor a legdöbbenetesebb realizmus. Eddig nyomon tudlak követni, de az utóbbi két könyved, ahogy beszaladtál a pálmafák alá, számomra már nyomot tévesztő. A lótuszevők fehér szigetén s A mese ára már az irodalmi sütkérezést idézi. Jogod van hozzá, tudom. Elnézésed: az én reflexeim ilyenek.
