Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyüre Lajos: Simándy Pál emlékére
BESZÉLŐ MÜLT GYÜRE LAJOS SIMÁNDY PÁL emlékére S imándy Pál egyike volt azoknak, akik az 1919-es Tanácsköztársaság bukása után Csehszlovákiába emigrálva a szlovén- szkói magyar irodalom bölcsőjénél bábáskodtak. Munkásságának jelentősége nem annyira a megmaradt művekben, mint inkább emberformáló, írónevelő szellemiségében rejlett, melynek maradandó, kézzelfogható jegyeit csak a kortársak, a barátok irodalmi érdeklődésének változásain mérhetjük le a maga teljességében. 1974 márciusában, a Kassai Napló irodalmi anyagának kutatása közben jutottam el hozzá, a lap egykori levelezőjéhez, s beszélgetésünket magnószalagra rögzítettem. Az akkor 84 éves Simándy Pál meglepett vitalitásával és a szlovákiai magyar irodalom iránti élénk érdeklődésével. Arra kért, hogy e beszélgetést ne közöljem, mert ő még meg szeretné írni visszaemlékezéseit a Losoncon eltöltött éveiről s a szlovenszkói magyar irodalomhoz fűződő kapcsolatáról. ígéretemnek eleget is tettem, s így csak ma, 10 évvel elhunyta után teszem azt közzé, mivel az említett visszaemlékezés megírására valószínűleg már nem maradt elég ideje. Legyen ez az írás egyben főhajtás is az Ember előtt, aki tisztaságával, nemes egyszerűségével igyekezett példakép lenni az induló szlovenszkói magyar írástudók előtt; megtanította a Kassai Napló olvasótáborát Ady s a haladó magyar irodalom értésére akkor, amikor — Fábry szavaival élve — „kvaterka-irodalom (...) tehén- kedett rá” a szlovenszkói magyar irodalomra. — Ezerkilencszázhúsz nyarán kerültem Losoncra emigránskén. A Horthy-rendszer üldözése elől jöttem át, és itt töltöttem tizenegy esztendőt egyvégtében. Az én nagy szerencsémre Komlós Aladárt kirakták az állásából (egy újságcikke miatt, mely a Kassai Naplóban jelent meg; Komlós ekkor Kassán volt középiskolai tanár — Gy. L.), és így őt már akkor Losoncon találtam 1920 augusztusában. Herz Sándor kommunista szenátor házában találkoztam vele. Volt Herz Sándornak négy leánya, mind lelkes hívei az apjuknak, s egy ilyen kis irodalmi kört hoztak össze. Ott ismertem meg Komlós Aladárt. Nagyon jó barátságba keveredtünk, és én ott helyben kezdtem meg tulajdonképpen e világi hírlapírást. Mert hogy előbb nem említettem, én református lelkészként kerültem át, és addig világi lapokba nem írogattam. Volt Losoncon egy Magyar Közlöny című helyi érdekeltségű lap, kllencszázhúsz karácsonyán ott jelentettem meg az első cikket, Karácsony címmel. Aladár barátom mondta, hogy ők néhányan adtak kéziratot a karácsonyi szám részére, s biztattak, hogy én is írjak. Ez volt az első szereplésem. Utána sorozatosan jelent meg több kisebb írásom a helyi lapban. Miután Aladár látta, hogy van íráskészségem, biztatott, hogy küldjék kéziratot a Kassai Naplónak, amely akkor már megnyitotta a fórumát az ottani írók előtt. Erre különösen két dolog adott alkalmat. Az egyik a Tűz című folyóiratnak a megjelenése volt, amely körül éles vita zajlott éppen a Kassai Naplóban. Én persze pozitívan nyilatkoztam mellette. Ez volt az első jelentkezésem a Kassai Naplónál. Losoncon Komlós Aladárral szerveztünk egy szabadegyetem-félét, huszonegy-huszonkettőben. Többek közt A nyugati kultúra fészkei magyar földön címmel tartottam előadást. Ez Aladárnak megnyerte a tetszését, és javasolta, hogy küldjem el a Kassai Naplónak. Hónapokon keresztül óriási érdeklődéssel hallgatták a losonciak ezeket az előadásokat. Nagy szerencsénk volt, hogy abban az időben Losoncon nagyon sok művelt értelmiségi ember élt, ezek egy része emigráns volt, és ezeket mind tudtuk mozgós'tani úgy, hogy még a szlovák írókról is tartottunk előadást. Szóval én akkor ezzel jelentkeztem a Kassai Naplónál. Az egésznek az volt az alapgondolata, hogy a kálvinista kollégiumok szabad szellemben nevelték a diákjaikat. Nagyenyed, Kolozsvár, Debrecen,
