Irodalmi Szemle, 1989
1989/5 - BESZÉLŐ MÚLT - Pukkai László: A „Hanza” Szövetkezeti Űjság népnevelő, kulturális és irodalmi tevékenysége
BESZELŐ MOLT nulmányban Irta meg a magyar földműves nép történetét. Ennél jobb összefoglalását még nem olvastam a magyar parasztság történetének.” Az 1941. II. 5-én megjelent Magyar Ot sommásan fogalmaz: „A Hanza és újságja, s naptára minőség.” Pálóczi Horváth Lajos, az MTI és Rádió munkatársa (1941. II. 7.) így értékelte a naptárt: „Íme, ez az igazi iskolán kívüli népművelés: minden sora világos és mégis magvas, színvonalas... A hónapok fölé írt idézetek összeválogatása ragyogó.” A győri felső kereskedelmi iskola tanára, Kapussy Imre 1941. II. 11-én írta a szerkesztőségnek: „Mostani írásom fő célja, hálás köszönetét mondani a Szövetkezeti Újságért és a Naptárért. Mindkettő ma már itt tankönyvnél jóval fontosabb és nélkülözhetetlenebb taneszköz.” Illyés Gyula, akihez Dávid László juttatta el a naptárt, 1941. I. 25-én kelt levelével kereste meg Szőke Pétert: „Kedves Barátom, engedje meg, hogy ismeretlenül is így szólítsam. Őszinte szívvel gratulálok a Szövetkezeti Naptárhoz, az újsághoz, egész tevékenységükhöz. Szeretném elkerülni a kongó, nagy szavakat, de valahányszor vigaszra és bátorításra van szükségem, az önök munkájára gondolok. Kérem fogadja és adja át munkatársainak üdvözletemet, igaz nagyrabecsülésemet, Illyés Gyula író.” Féja Géza a Lépes György erdélyi püspökkel kapcsolatos anyagot küldte meg Szőke Péternek, a védelemhez: „Kedves Barátoml Gratulálok a szép naptárhoz, küldöm az adatokat: láthatod: ebből bajod nem lehet — csupa kétségbevonhatatlan tény! Ha kell még valami: írj! Szeretettel köszönt híved Féja Géza.” Illyéshez, Féja Gézához hasonlóan támogatásáról, segítségéről biztosította a naptár szerkesztőjét Barta István, Lőrincze Lajos, Jócsik Lajos és sokan mások. Lőrincze Lajos — ebben az időben a Báró Eötvös Collégium tanárjelöltje — nagyon érdekesen írt Szőke Péternek a Han- zával kapcsolatban: „Egy hete Tatán voltam pár napig a népfőiskolát meglátogatni. Dolgozatokat olvastak fel a résztvevők; az egyik arról, hogy szövetkezetük útján értékesítik terményeiket stb. — »Nem is tudtam, hogy van szövetkezetük — mondja a vezető. — »De igen, van, a Hanza*. — »Na igen, de az nem a maguké ...« — »De igen, ez a mi szövetkezetünk* — erősítette a csallóközi fiatalember s elmondta, miért az ... Ilyesmi például a Hangyával nem történhetnék meg, hogy valaki úgy érezze, hogy a szövetkezet személyesen az övé is, ő oda tartozik, nemcsak terményével, hanem egész mivoltában, gondolataiban is.” Évek múltával — 1971-ben — Szőke Péter így értékelte akkori tevékenységét: „E történelmi konspilláció megírására őszinte lelkesedésem, szegényparaszti származásom, s a kezemben lévő sajtőlehetőség késztetett, de politikailag éretlen voltam a feladatra, azért a mű végkicsengése rossz. De még így is volt pozitív hatása és nagy visszhangja barátok és ellenség részéről egyaránt.” „Az ügyészség a készített naptárt elkobzásra ítélte, de ügyesen igénybe vett papi felsőházi intervenció folytán — a kinyo- matását mégis engedélyezte. Utána a felvidéki papság indexre javasolta Esztergomban, s szerkesztői állásomból elcsaptak, amit akkor személyes tragédiámnak éreztem és sokáig komor lettem.” A Hanza vezetősége Szőke Pétert írásbeli jelentéstételre kötelezte, melyet 1941. II. 24-én adott át az érintett 11 oldalon az ügy kivizsgálásával megbízott ügyvezető igazgatónak, Nagy Ferencnek. Az írásbeli jelentésből — amelyet a fentebb említett népi írók segítségével dolgozott ki — az alábbiakban egy-két gondolatot idézünk: „Csaknem szó szerint vettem át a közölt anyagot több helyről. Ezt figyelembe vette a miniszterelnökség cenzori osztálya is, mert Deér József egyetemi tanár szakvéleménye alapján A magyar nép zivataros századaiból című összefoglalót szó- ról-szóra engedélyezte ... Mégis, ha sejtettem volna, hogy e történelmi igazságok, kifogástalan források és tiszta szándékom ellenére is érzékeny visszhangja lesz papi berkekben a naptárnak, akkor az átvett kifogásolt részeket némileg enyhítettem volna saját burkolt fogalmazással — de kizárólag csak azért, hogy távoltartsam szövetkezeti életünktől a nyilvános vitatkozást (...) A huszitizmussal kapcsolatban: mi egy idegen állam elnyomását tapasztaltuk, de nem a huszitizmusét. A csehek és szlovákok magyarellenes magatartása bármi volt, de huszitizmus az nem volt, az biztos (...) Az országnevelés szempontjai ma már mások, mint a régi feudális és liberális
