Irodalmi Szemle, 1989

1989/5 - LÁTÓHATÁR - Vaszil Bikov: Ködben

LÁTÓHATÁR

A szoba közepére lépett, meghúzta az övét a köpenyén. Szuscsenya, mint aki megkövült, tovább ült az asztalnál, az asztallapnak támaszkodva. Ügy tűnt, nem hallotta, mit mondott Burov, aztán hirtelen megmozdult, sietve töltött magának az üvegből, és megint egy hajtásra ürítette ki a poharat.

—Ä, ördög vigye ... Gyerünk!

Haraszti Mária fordítása

Jegyzet

Vaszil Bikov szovjet-belorusz elbeszélő 1924-ben született Vityebszkben. 1955-ben kezdett publikálni. A mai szovjet irodalom „lélektani” áramlatának vezető egyénisége. Kisregényei: Darvak kiáltása (1959), Egy oldal a frontról (1960), Alpesi ballada 1963), Kelepce (1964), A krugljani híd (1968), Szotnyikov (1970), A harmadik rakéta (1971), Obeliszk, Megérni a hajnalt (1972), Farkasfalka (1974), Az ö zászlóalja (1976), Ki tudja, visszatérsz-e? (1978), Baljós jel (1983) — ezért a művéért 1986-ban megkapta a Lenin-dljat; Kavicsbánya (1986). Az itt közölt részlet Bikov legújabb kisregényéből való, amely a Druzsba národov folyóirat 1987/7. számában jelent meg teljes terjedelmében.

Displacements, 1972-76 (modell