Irodalmi Szemle, 1989
1989/1 - LÁTÓHATÁR - Tandori Dezső: Földközel utcasorok ...; Kiültem út-oldalba, fák alá ...
Tandori Dezső Földközel utcasorok... Földközel utcasorok, s mint lap s lap — s merre forog: kint, bent, sose-éled-idő, „itt“ se a megfelelő, „ott“ sincs ellene-párja, se az, hogy „amúgy-valahára“, s ébred-e így a „soha“? Föld-köze; semmi sora. Éj-kilométerkő, ha e-sorján értem is eljő . .. ... mondd, ki, mi? és ha-mi vagy, és ha-ki vagy: ha kihagy meg se levő sorból, ami — vagy „ki“ — egyéb-mire „gondol“: összelapozva a jel, napja a nincs-mire kel, hullnak az első nappal-esők, hova fordul e-lappal mind, ami inás-színe volt? felleg-a-színe-se folt... Éj-kilométer felleg, a kérdés mit se felelhet, s válasz-e az, ha hagyom: föld-közei utcasoron járok, hunyt-szeme mása? avagy magam ily Lapozásra, ennyire lettem-e csak? Föld köze: így-ha-magad lennél végre, körüljárt tűntöd, a semmibe-nem-zárt, verdesi eltörölőn azt, ami már nem „időn“, már nem „hol“ jelez: egy lett így, ami — és mire? — veszhet, éje-se napja-se ég rója fölébe felét. Másik-féle valója? hová? Tova-istene óvja ...! Arcán, lásd, a vonás: egyre a visszavonás —-------K iültem vízoldalba, fák alá... Kiültem út-oldalba, fák alá. Térségeik, látom, átalakultak: s mintha megannyi, velem is, a múltat, engem mondana, magát mondaná. Nem válik szét, ami így-se-hová, úgy-se-hová jut. A fáknak, az útnak e változása innennek se, túlnak, se senki-földjének nem hull alá: hull, mégis, egyre. Olykor levelekkel, fényszóró-fényekkel, dróttal-szögekkel, elveszett időkkel, melyek magam mondják magukkal, esőkkel, zuhan helyben a föld, melyben — „át“! — nem kelek „fel“, hogy valami szól fenn: ,,-telen! .. . -talan! ...“
