Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)

a munkásosztály ádáz harcban állt a kapitalista magántulajdonnal, a polgári társadalmi renddel és a burzsoázia politikai hatalmával, különösen a köztársaság szlovákiai részében. Határozottan követelte a szocializációt és a földreformot. Ilyen helyzetben tehát nem jöhetett számításba a magántulajdon sérthetetlensége oly formában, amint azt az osztrák alaptörvény (az állampolgárok általános jogairól) 5. cikkelye leszögezte.21

A polgári társadalmi rendet és annak alapját, a magántulajdont közvetlenül az alkotmánylevél 109. §-a érintette. Összefüggésben áll vele a 106. § 1. bekezdése, valamint a 108. § is.

A 109. § 1. bekezdése így szögezte le a magántulajdon sérthetetlenségét: „A magán- tulajdont csak törvénnyel lehet korlátozni.” S bár a 2. bekezdés rendelkezése lehetővé teszi a kisajátítást, azt is csak törvény alapján és kárpótlás ellenében, amennyiben a törvény nem úgy rendelkezik, vagy nem fogja elrendelni, hogy kártalanítás nyújtható. Az ezzel összefüggő 106. § l.bekezdése nem ismeri el a kiváltságokat „nem, származás és foglalkozás szerint”. A 108. § pedig arról tartalmaz rendelkezést, hogy minden csehszlovák állampolgár a Csehszlovák Köztársaság bármely területén letelepedhet, ott ingatlant szerezhet és az általános jogszabályok keretén belül kereső foglalkozást űzhet, s ez a joga „csak közérdekből, törvény alapján” korlátozható.

Az osztrák példa hatása e téren nem kétséges. Még akkor sem, ha a 109. § rendelkezését részben eltérő módon értelmezték. Ezt a rendelkezést ugyanis fel lehet úgy is fogni, hogy az alkotmány nem áll a szocializáció útjában, s azt egyszerű törvénnyel is meg lehet valósítani.22 A szociáldemokraták ennek a lehetőségét már az alkotmánybizottságban felhozták, a hivatalos dokumentumokban azonban sehol sem történt említés arról, hogy a 109. § valamiféle formában alapot szolgáltatott volna a szocializáció számára. Az alkotmányjogi bizottság indokolása szerint a 109. § 2. bekezdése lehetőséget rd ugyan, hogy a jövőben is elrendelhessék a kisajátítást kárpótlás nélkül, de csak kivételes esetekben, éspedig a polgári állam, a kapitalista vállalkozás érdekében (pl. útépítés, folyamszabályozás, folyókat összekötő csatornák építése, villamosítás), amikor szükségtelen, hogy az ingatlanokat minden esetben drága pénzen vásárolja meg az állam. A törvényjavaslat indokolása szerint a kártalanítás nélküli kisajátítást a jövőben elégséges lenne egyszerű törvénnyel elrendelni.

Egyet nem szabad elfeledni: az alkotmánylevél 109. §-ának 1. bekezdése csupán a magántulajdon korlátozását és nem annak megszüntetését tette lehetővé, valamint a kisajátítást, amelynek a fogalmát egyébként már az osztrák alaptörvény 5. cikkelye is ismerte. A 109. § tehát változatlan formában hagyta meg a magántulajdont mint a társadalmi rend alapját.

A „forradalmi” nemzetgyűlés az alkotmány megszavazása előtt törvényt fogadott el az üzemi bizottságokról a bányászatban, a döntőbíróságokról ugyancsak a bányászatban és az alkalmazottak részvételéről a bányák Igazgatásában. Ezek a törvények jelentették az első és az utolsó lépést a szocializációs eljárásban, de nem érintették a kapitalista magántulajdont. Velük azonban véget is ért az ún. szocializáció. Ezek a törvények csupán az akkori viszonyok konszolidálását voltak hivatva elősegíteni. A földreform, amely a leglényegesebben érintette a magántulajdont, végeredményben megfelelt a polgárság érdekeinek. A földreformról szóló törvények ugyanis nemcsak a szociális forradalom veszélyének vették elejét, hanem mind a cseh, mind a szlovák burzsoázia helyzetét megerősítették a német és a magyar arisztokráciával szemben. Mondani sem kell, ugyanakkor a cseh tőke óriási hasznot húzott a földreform megvalósítására nyújtott kölcsönökből. Az ún. szociális törvények23 úgyszintén nem jelentettek lényeges reformot. Csak azt bizonygatták, hogy a fennálló társadalmi rend megváltoztatása nélkül, az állam szociális politikája keretén belül is el lehet érni a dolgozók szociális helyzetének javítását.

Az 1920. évi csehszlovák alkotmány nem tükrözte a kormány szocializációs ígéreteinek őszinteségét.

Az alkotmánylevél a tulajdon szabadságáról szóló rendelkezések közé sorolta a

III. § 1. és 2. bekezdését is.24

IV. Az államrendszer

Az államformát az alkotmánylevél 2. §-a határozta meg ezekkel a szavakkal: „A csehszlovák állam demokratikus köztársaság, amelynek a feje a választott elnök.” Bár e