Irodalmi Szemle, 1989

1989/4 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel (Első rész)

kijelentés önálló mondatban hangzott el, mégsem az államforma első ízben történt kinyilvánítása. A köztársasági államformát ugyanis már az 1. § 1. bekezdése is kifejezésre juttatta, amikor hangzatos formában deklarálta, hogy: „A Csehszlovák Köztársaságban minden államhatalom egyedüli forrása a nép.” Ez a deklaráció azonban csak formális jellegű volt. Sohasem vált a tényleges néphatalom, csupán a polgárság hatalmának forrásává, hiszen az Első Köztársaságban a teljes államhatalmat a csehszlovák polgárság kezdettől fogva szilárdan tartotta a kezében. Ennek szolgálatában állt a köz- társasági elnök, a nemzetgyűlés és a kormány is, a demokratikus köztársasági államforma egész reprezentációja.25

Az alkotmány az egységes állam alapelvéből indul ki. Ezt az alkotmánylevél 3. §-a így szögezi le: „A Csehszlovák Köztársaság területe egységes és oszthatatlan egészet alkot, amelynek határai csak alkotmánytörvénnyel változtathatók meg.”26 Tehát az államterület megváltoztatásához alkotmánytörvény szükséges. Egyébként az új állam területét békeszerződések állapították meg (Versailles, Saint-Germain-en-Laye, Trianon), majd az ezekkel közvetlenül összefüggő megállapodások (a nagykövetek konferenciájának döntése Téšín vidéke, Árva és Szepesség ügyében, továbbá a csehszlovák—román határ megállapításáról).

Az ország egész területén csak egy, az egységes csehszlovák államhatalom érvényesült, tehát a Csehszlovák Köztársaság egyetlenegy országrésze sem rendelkezett külön jogállással, még Kárpátalja sem. Az alkotmány 3. §-ának 2. bekezdése szerint ennek az országrésznek önkormányzati területe is a csehszlovák állam „oszthatatlan részét” („Nedílnou součástí ...”) képezte, mégpedig „önkéntes csatlakozás” („na základé dob- rovolného pripojení”) alapján.27 Kárpátalját ugyanis a „Csehszlovák Köztársaság egységével összeegyeztethető legszélesebb körű autonómiával” kellett volna felruházni, ami azonban nem következett be. A Csehszlovák Köztársaságnak tehát nem vált önálló államisággal rendelkező területévé. Az egész köztársaságban az egységes állami szervek valósították meg az állam minden funkcióját. Egyébként ez az államrendszer jellemző a polgári államra. Ennek keretén belül érvényesül a legerősebb, a kiváltságos nemzet uralmi helyzete, s valósul meg a nemzeti kisebbségek elnyomása, kettős kizsákmányolása. Egyébként nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a körülményt sem, hogy az alkotmány „megállapításával” ellentétben Kárpátalját népének akarata ellenére csatolták Csehszlovákiához, s teljesen figyelmen kívül hagyták a terület magyar és más nemzetiségű lakosságának a véleményét.

Az említettekkel kapcsolatban meg kell még jegyezni: az „oszthatatlan rész” fogalom azt jelentette, hogy Kárpátalja esetleges elszakadását a 3. § 1. bekezdése értelmében az államterület megváltoztatásának kellett volna tekinteni, s azt csak alkotmánytörvény- nyel lehetett volna keresztülvinni, nem pedig magának Kárpátaljának egyoldalú aktusával. A Csehszlovák Köztársaság egységén pedig olyan önkormányzati rendszert kellett érteni, amelyben Kárpátalja autonóm szervei a legfelsőbb orgánumok ellenőrzése alá tartoztak.

A csehszlovák alkotmányozó testület tevékenységével kapcsolatban az a nézet alakult ki, hogy azt az államrendszerrel28 összefüggésben semmiféle nemzetközi szerződés vagy egyéb jogi aktus nem kötheti. Általában a belső jogrend szempontjából a nemzetközi jog semmiféle forrása nem korlátozhatja a parlament hatáskörét, mert ez egyben az állami szuverenitás korlátozását is jelentené. Erről teljesen szabadon határozhatott akkor is, amikor az alkotmányt elfogadta. Tény azonban, hogy az 1919. szeptember 10-én Saint-Germain-en Laye-ben aláírt kisebbségi szerződés egyetlen szóval sem veti fel egy szövetségi rendszer lehetőségét. A 10. cikkely még Kárpátaljával kapcsolatban is csak az egységes csehszlovák államot említette, s csak annak keretén belül, és nem szövetségi alapon tartotta megvalósíthatónak a legszélesebb körű kárpátaljai autonómiát, a nemzetiségi kérdés egyik legmagasabb szintű megoldását. Valójában ez lett volna Csehszlovákia nemzetei és nemzeti kisebbségei teljes egyenjogúságának egyik biztosítéka.

Az 1919. szeptember 10-én SaintrGermain-en-Laye-ben aláírt osztrák békeszerződés 57. cikkelye értelmében a Csehszlovákiával ugyanazon a helyen és időben megkötött nemzetközi szerződés, az ún. kisebbségi szerződés jogilag kötelezte a csehszlovák államot, még akkor is, ha az államrendszerrel kapcsolatban nem is tartalmazott formális kötelezettségeket. Néhány rendelkezése nemtetszéssel találkozott a cseh szakemberek körében. Hoetzel szerint ezek „olyan benyomást keltenek, mintha államunk valamiféle