Irodalmi Szemle, 1989

1989/3 - Simkó Tibor: Kilenc vadlúd az égen (elbeszélés)

gyülekezet a világ négy égtája felé. Sokan átszöktek Magyarországra, hogy ott folytassák tanulmányaikat, sokan voltak olyanok is, akik nem tanultak tovább, hanem fizikai vagy bármilyen egyéb munkát vállaltak (ennek fő oka fogyatékos szlovák nyelvtudásuk lehetett, vagy szembehelyezkedésük az új állammal, de más okok is szerepet játszottak), s jó néhányan szlovák iskolába iratkoztak be. Mi Bélával ebbe a harmadik csoportba tartoztunk. De minderre csak újabb két hónap után került sor, mert szeptemberben és októberben Űjvárott tovább folyt a záróvizsgákra való fölkészítésünk. Ott már újvári tanárok foglalkoztak velünk, s a több iskolából összeverődött hatalmas fiatal sereg zsúfolásig megtöltötte a tantermeket. A bezárt magyar sulik diákjai nem akarták elszalasztani ezt az utolsó alkalmat, hogy az annyira rendhagyó, frontos tanévük végképp el ne vesszen.

Bizonyítványosztás napján, szelíd október végi napfényben, az újvári gimi kapuja előtt szembe találtam magam Hulló Gallyal. A nyár folyamán Komáromban nem találkoztunk, se a vizsgákra való fölkészülés heteiben Űjvárott. A negyvennégyes zendi sátorozás óta nem láttuk egymást.

— Gová, gová? — kérdezte összeörülésünk után az akkoriban terjedő Taszi- ló—Arisztid párbeszéd stílusában.

— Segová — feleltem. — Ebédelni még korán van, hát csak lődörgök.

— Akkor gyerünk valagová — mondta, és átkarolva a vállamat gyöngéden sodort magával. A korzó felé vettük az irányt.

— Vizsgáztál? — kérdezte.

— Aha — mondtam.

— Bizi?

— Itt, a zsebemben.

— Mutasd.

Megmutattam. Megnézte.

— Szép — adta vissza.

— Hát te? — fordítottam feléje a kérdést.

— Én csak-csak.

— Hogyhogy?

— Alig készültem.

— Nem voltál Komáromban?

— Nem. Ide is csak ezen a héten jöttem.

— Nem tudtál hamarabb?

— Nyár végén kerültem haza Németországból.

— Fogságból?

— Ühüm.

— Leventékkel voltál?

— Azokkal. Amikor itthon megtudtam, mi a helyzet, a bencéseknél már véget ért a kurzus. Akkor már itt ment teljes gőzzel a magolás. Először arra gondoltam, hagyom úszni az évet. Aztán mégiscsak összeszedtem innen-onnan a könyveket, jegyzeteket, és egy hónap alatt nagyjából átböngésztem az anyagot. Valahogy megment. Nem húztak el.

A korzóról a valószerűtlenül nyúlánk toronysisakú plébániatemplom előtt kiértünk a főtérre. Szemben velünk, a tér túlodalán a lebombázott Arany Oroszlán környéke puszta volt és sivár.

— Ezt a várost cefetül elintézték — monodta Hulló Gally. — A házaknak állítólag a háromnegyed része megrongálódott.

Elsétáltunk a szálló romjai mellett, majd a Bernolák-kápolnát körülvevő nagy térre kijutva a beszakadt tetejű református templom felé kanyarodtunk.