Irodalmi Szemle, 1989

1989/2 - FÓRUM - Karol Tomiš: A magyar nemzetiségi irodalom a szocialista Csehszlovákiában

fejlődési irányzatát. A fordítások irodalomkritikai visszhangja is esetleges. Az első kísérlet arra, hogy a szlovák olvasónak bemutassák ezen irodalom fejlődését 1948 óta napjainkig: a Maďarská literatúra v CSSR (Csehszlovákiai magyar irodalom, 1983) c. kötet, magyar és szlovák irodalomtudósok közös munkája. Magyar íróinknak a cseh kulturális közegben való fogadtatása még ezt a szintet sem éri el. Pedig a magyar nemzetiségű alkotók legjobb, művészileg leghatásosabb műveinek rendszeres fordítása a legbiztosabb módja annak, hogy ez az irodalom még szerve­sebben illeszkedhessen be a csehszlovák irodalmi kontextusba és a szlovák és cseh olva­sók irodalmi kultúrájának élő, hatékony részévé válhasson. A magyar nemzetiségi alkotók: írók, kritikusok, műfordítók jelentős közvetítő feladatot töltenek be a cseh és szlovák irodalomnak a hazai magyar és a határainkon túli magyar olvasóközönség számára való tolmácsolásában. Az elmúlt negyven év folyamán lefordították irodalmunk majdnem minden jelentős klasszikus és kortárs alkotását. A közös könyvkiadási egyez­mény lehetővé teszi, hogy ezek a művek eljussanak a magyarországi könyvpiacra, és beilleszkedjenek a magyar fordításirodalomba. A nemzetiségi sajtóban, elsősorban az Irodalmi Szemlében egy sor informatív írás, recenzió, kritikai fejtegetés és irodalom- tudományi tanulmány jelent meg nemzeti irodalmunk egyes műveiről és alkotói élet­műveiről. Ezek a széleskörű és sokoldalú kontaktusok jelentősen hozzájárulnak a ma­gyar—szlovák és a magyar—cseh irodalmi kapcsolatok fejlesztéséhez. A csehszlovákiai magyar irodalom létében és fejlődésében két irodalmi közösség bír létfontossággal: a csehszlovákiai és az összmagyar. Viszonya a két közeghez törté­nelmileg változó. Létrejöttének kezdetén, a fordulat utáni első években az anyanemzet irodalmával azonosult, csak időlegesen különvált részének tartotta magát. Az önállót- lanság érzését az a tény is erősítette, hogy nem voltak olyan irodalmi hagyományai, mint pl. az erdélyi magyar irodalomnak, sem irodalmi központjai. 1918 előtt ezt a sze­repet Budapest töltötte be, fejlett irodalmi élete vonzotta és beolvasztotta az értékeket. Csak fokozatosan, a húszas években a fehérterror elől Csehszlovákiába emigrált fiatal baloldali írókkal megerősített új kisebbségi írógeneráció fellépésével kezdett elkülö­nülni mint viszonylag önálló irodalmi egység. Ez az irodalom ideológiai és politikai szempontból alapvetően differenciált és sarkí­tott volt. Egyik áramlata eszmei fegyverzetének fontos része volt a nacionalizmus, so­vinizmus és irredentizmus. A többségi nemzetek és a nemzeti kisebbség közti anta­gonizmus az irodalomközi kapcsolatokba is áttevődött, és ez egyrészt a szlovák és a cseh irodalom elutasításában jelentkezett, másrészt a magyar irodalom azon elemei iránti maximális nyitottságban, amelyekből osztályszükségleteihez és céljaihoz eszmei és művészi eszközeit nyerte. A kisebbségi irodalom másik áramlata ezzel homlokegyenest ellenkező eszmei és politikai nézeteket vallott. Képviselőinek társadalmi és művészi erőfeszítései a demok­rácia és a társadalmi haladás platformján találkoztak a haladó szlovák, cseh és kár- pátalji írókéival. Műveikben elsődlegesen a társadalmi folyamatoknak és az osztálytár­sadalom konfliktusainak progresszív eszmei szempontok szerinti ábrázolására töreked­tek. Társadalmi állásfoglalásuk és alkotói eredményeik adták azt az alapot, amelyre a háború utáni kényszerű hallgatást követően a csehszlovákiai magyar irodalom ráépül­hetett és amiből eszmei értékeket meríthetett. Viszonylagos önállóságának és egyediségének alapja sajátos témaköre, amelyet mű­veiben ábrázol. Ez a magyar nemzetiség múltja és jelene, és felhalmozott társadalmi tapasztalatai. Éppen sajátos, a maga szemszögéből láttatott tematikájával gazdagítja a két legfőbb irodalmi közösséget: a csehszlovákiait és az összmagyart. További fejlődésében ösztönözheti a maga önálló és szuverén volta. Több irodalmi közeg érintkezési felületeit magában foglalva alkotó módon asszimilálja ösztönzéseiket és egyidejűleg gazdagítja a maga egyedi tartatlmú alkotásaival. Haraszti Mária fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom