Irodalmi Szemle, 1989
1989/2 - LÁTÓHATÁR - Ana Blandiana: Kalciummolekulák; Az óra; Omphalos; Álom; Rögeszme; Határ nélküli álmok (versek)
Rögeszme Szeretnélek-e ennyire vajon, Ha rettegett lennél és hatalmas, Másokhoz hasonló? Gondolnék-e annyit Rád, ha Győztes lennél és kegyetlen A háborúkban? Álmodtam volna-e rólad féltőn, Ha te uralkodtál volna mások fölött? Miként a jólétű családok gyermekei felnővén Elmennek otthonról, bárminő felelősségtől Szabadon, és megtehetik, hogy senkire se Emlékezzenek, eközben a szegény gyerekek Állandóan vissza kell térjenek családjaikhoz, Hogy segítsék őket, csomagokat és pénzt Küldözgetvén, a kisebbeket taníttatván, Hasonlóképpen némely nagy népek boldog költői Elfelejthetik a forrást, elmehetnek, hogy A világéi legyenek ... Vajon akkor is kísértenél, ha boldog lennél? Ha képes lettél volna elnyomni, hódítani, Elültetni a gyűlöletet? Ö, Történelem Istene, szabadítsd fel A Jövőt, határtalanul! Határ nélküli álmok A jobb és a rosszabb nem létezik. Ezek puszta fantazmák. Határ nélküli álmai A jónak és a rossznak, ígéretek. Arra hivatottak, hogy Az ijesztő pillanatot Halasztgassák, Amikor rádöbbenhetnénk arra, Sem a jó, sem a rossz Nem létezik, Csak egyszerű fantazmák Határtalan álmai, Még ezeknél is jelentéktelenebb És kétértelműbb határozószók. Balázs F. Attila fordításai
