Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Kulcsár Ferenc: A nyomda ördöge
Ő viszi a prímát. Behúzza a csődbe. Aki nem dolgozik, ne is legyék. Nagy fába vágta a fejét. Az övé sem különb a Deákné nászánál. Délig bábot kerget. Tar karókkal fogadták. Ebbül jött, ebbül részel. Itatja az egrieket. Egy ételem, egy hálálom. Elemiben érzi magát. Félti a tyúk a szaros életét. Az érdem másik oldala. Alapos az erszénye. Nagyfiába vágta a fejszét. Épen kampóra jött. Örül, mint a bolond a nyomának. Megörül, mint a bolond a Tőkének. Bolond beszél, okos hallgatózik. Vág az esszéje, mint a borotva. Túllőtt Aczélon. Elfogyott a cél nála. Megeszik a legjobb családban is. Otthagy Csapot, Pápát. Cseh bérből vederbe csöppen. Azt hiszi magáról, hogy ő az atya itten. Bagoly mondja a verébnek, hogy nagy fej ő. Bakát lő. Mindenkinek megvan a maga keresztanyja. Dolgozik, mint a barométer. Megüti a bakáját. Verheti a farba a fejét. Én sem most másztam le a fajvédőről. Ne szólj szám, nem fáj fajom. Jobb falni, mint megijedni. Egy gyékényen árulkodnak. A fürdővízzel a Giereket is kiöntötte. Összeesik, mint a Colotka. Átesett a ló a másik oldalára. Félti a tyúkszaros életét. Embere nyalogatja. Előveszi a jobbik esszét. Majd a farra mászik kínjában. Tele van méreggel, mint az álma féreggel. Ne vigye el az almánkat! Egy jó állam mindent helyrehoz. Azt se mondta: Ä, nem! Aranyhegeket ígér. Ki korán kel, aranyeret lel. Ásó, kapa s nagy harag válassza el őket. Nem terem számára bér. Nyomja az ángy fenekét. Akasztott ember házában kötelességet emleget.
