Irodalmi Szemle, 1989

1989/10 - Duba Gyula: Irodalmi paródiák (Keszeli Ferenc, Balla Kálmán, Barak László, Bettes István, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Soóky László, Talamon Alfonz)

delmesen képlékeny anyag megadóan és közömbösen lapult Adidas cipőjének széles és mohó talpa alá, mely megadó lágy engedelmesség következetesen veszélyes csuszamlást eredményezett, áldatlan és figyelmeztető megrendülést, hanem kimondottan testi talajvesztést és fizikai megingást, azután ezek a bonyolult és minden vonatkozásukban alig követhető fejlemények olyannyira megtántorították A. T.-t, hogy a belelépés ténye és teste ingó merevedése mellett megindították nyugtalan agya és képzeletgazdag tudata pokolian mozgékony motorját, akár a gőzhenger, mint egy zakatoló fűrésztelep vagy utcai légkalapács, futásba lendült az eszeveszetten mozgékony szerkezet, az átkozott és ezerszer is meggyűlölt verkliszerű motor, hajlamos arra, hogy a legédesebb álmából felverje, pokoli zajjal és vészes nyekergéssel felébressze, hogy repedt fazék hangjához hasonló zakatolással meddő és léleksorvasztó gondolatokra késztesse, roppant horderejű, örökzöld dilemmákkal őrjítse meg, mint a cserebogarak halhatatlansága vagy a tyúk és a tojás előbbrevalóságának örök és megoldhatatlan rejtélye, a gyűlöletesen kötekedő és szürrealista mártíromságra kényszerítő bűzös szennycsatornaként fortyogó szerkezet, agyának vészesen berregő motorja, mint egy szeméremszőrzettel táplált őslény támadásra indult A. T. ellen, sűrű csörgéssel és rikoltozással vetette rá magát, mint egy vezető nélkül robogó, elszabadult villamos, sikoltozni kezdett, és olyan gondolatokat sugallt A. T. megrendült és elgyámoltalanodott lelkének, miszerint semmiképpen sem maradhat a világ végezetéig döbbenetbe merevedett és földhöz ragadt helyzetében, de még a hajnalt sem várhatja meg így, bár természetesen ártatlan abban, hogy belelépett, ám az első hajnali járókelőknek kétségkívül feltűnne tanácstalanságba görnyedt alakja, melyet érezhetően és feltűnően lengenek körül már-már áthatolhatatlan és tömör közegnek felfogható penetráns illatok és bűzlő kloákák régi életét idéző fertelmes ürülékszagok, melyek addigra már arra kényszerítenék őt, hogy sápadtan reszkessen , és rángó szájjal, hatalmasra tágult orrlikkal elaléljon, így birkózzon végzetével a történelmi belváros rücskös házai között és ne osonjon, fal mellett suhanva, mint a kóbor lelkek, nem, az első hajnali járókelők nem mennének el mellette közömbösen és nem néznék szó nélkül, hogy alázatosan belegörnyedve a sorscsapásba a járdán rostokol, a segítőkészség buzgalmától indíttatva feltámadna jóindulatú rokonszenvük iránta és túlbuzgó kíváncsiságuk feléje fordulna, szinte egészen biztosra vehető, ahogy pubertásos képzelgésekkel dúsított agyveleje, ez a szörnyűséges önpusztító gépezet is egyre vadabbul zakatolja és okádja világgá annak a felismerésnek a ronda tényét, hogy a marcona korai járókelők egyike, talán egy nyugtalan buszsofőr vagy valami rosszkedvű váltókezelő, aki egy bolondos születés- napi ünnepség után másnaposán és zákányosan megy munkába, netán egy népi ellenőr, a közerkölcsök buzgó védelmezője s a társadalmi értékek merész tekintetű csősze, bárki lehet az illető, de bizonyosan akadna valaki, aki hangosan kimondaná a többiek által is egységesen elfogadott véleményt, hogy A. T.-t meg kell szabadítani szerencsétlen beleragadtságának egyáltalán nem irigylésre méltó helyzetéből, a belelépés okozta szánalmas görcstől, s miután megtörtént a felismerés és a tett szükségszerűsége nyilvánvalóvá vált, olyan járókelő is akadna, aki habozás nélkül feltárcsázná ama intézményt, ahonnan szavahihető hívásra szirénázva száguldó gépjárműveken, melyek zárt rakterének világából rácsos ablakok bámulnak közömbösen, szálfatermetű mentők érkeznek a helyszínre, és hosszú ujjú köpenyt lóbálva, ujjai erős zsinórokon végződnek, a szokatlan ruhaneműbe burkolva a rászorulót úgy körülszövik jóindulatú segítőkészségük kényszerítő szálaival, mint ahogy a selyemhernyó gubózza körül magát végtelenül finom és enyhén csillogó selyemszállal, sajátos és megközelíthetetlen magányába húzódva vissza, hogy idő teltével a természetes alakváltozás csodálatos metamorfózisán átesve csapongva szárnyaló lepkeként bújjon