Irodalmi Szemle, 1989

1989/10 - Duba Gyula: Irodalmi paródiák (Keszeli Ferenc, Balla Kálmán, Barak László, Bettes István, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Soóky László, Talamon Alfonz)

elő ismét, valószínűleg A. T. is a lélektani orvoslások tökéletes csodájaként hámozódnak elő a feltételezett köpenyből, mindez bizonyára megtörténne, ha nem mozdulna el a belelépés okozta görcsös merevségből, és megvárná a komor és agresszív hajnali járókelőket, minden így történhetne, ahogy vonagló agya, a pokolra váló perpetum mobile verklizi és zakatolja, védekező és megelőző ellenlépésekre unszolva őt, mozgásra késztetve és következményekbe bonyolítva, ahogy ódon rokkákon fonják a párkák az emberi sorsok kenderkó- cának fonalát karácsony estéjének áhítatában, valamint rendszerint sikamlós iszapszerűséggel terjeng a lét március idusán, nyugdíjazott szélkakasok komor éjszakáján. Sűrű, nehéz percek teltek el, míg A. T. eddig jutott gondolatmenetében, melyet nyűgösködve nyüzsgő agya, mint megveszekedett áspiskígyó vagy nyikorgó mákőrlő s a kettő gonosz keveréke a tudatába öklendezett, teljesen lelombozva amúgy is elenyésző vágyait, s a teljes tanácstalanság és lehetetlenség állapotába vetette őt. Végtelenül és megalázóan hosszú idő telhetett volna el ebben a halódó lélekként lebegő állapotban, ha nem történik valami apró és csenevész, ám mégis elemi erejű és forradalmi, az öntudat felrázásának tekinthető tény, amely A. T. bágyadt lelkivilágát nemcsak felvillanyozta, hanem kétségbeesett lázadásra is kényszerítette, ez a pazarul egyszerű s amellett mégis nagyvonalú tény hanyag szuszogással négy lábon gurult elő a megkopott empire ház udvaráról, és láttára mintegy bizonyossággá vált A. T. örvénylő agyában, hogy el kell szakadnia a valóságtól, a saját érdekében fel kell vetnie az elemi erejű és létértelmű nagy kérdéseket, amelyeket megtorló intézkedések követhetnek, miközben az; udvar homályából lassan kiváló, alacsony, görbe lábú eb szimatolva és csapongva közeledett felé, sima szőrű és undok, részeg denevér, felismerhetővé vált, hogy ocsmány alakú, kurta lábú, disznófejűnek is nevezhető, förtelmes korzómisung, esetleges fajtisztasága már a kőkorszak elején kérdésessé vált, a középkorban a városi sintérek már az inkvizítorok kegyetlen keménységével és fanatizmusával irtották ezt a kutyafajtát, azzal a meggyőződéssel, hogy talán a pestisjárványokat is ők terjesztik, kegyelem nélkül pusztították a dögöket, ám A. T. felé egyre közeledett a tengerimalacszerű rém, nyüszített és a földet szimatolta, mintha nyomokat keresne, bár meg volt róla győződve, hogy látja őt és el nem kerüli, makogva elérte A. T. jobb lábát, körüljárta és megszagolta, hozzáütögette az orrát a járdához tapadt, nehezen szerzett Adidas cipőjéhez, nyifogva szaglászta a beste lélek, láthatóan örvendezett a kiváló alkalomnak a korcs korzómisung, makogott és vakkantgatott a váratlan felfedezés izgalmában és buzgó sietséggel megfelelő pózba helyezkedett, hogy kényelmesen elkövethesse undorító tettét, miért nem nyikorognak az érckakasok, kínlódott A. T., de nem mozdult, miközben a korcs őslény hátsó lábát felemelve kényelmesen A. T. bokájának támaszkodott, és ronda fejét ferdén feltartva a kéjtől, bőven lepermetezte Adidas cipőjét és nadrágszárát, aztán örömtől telve vakkantott és kurjongatott széles jókedvében, mint szertelen falusi legények szilveszteri táncmulatságokon, megkönnyebbült boldogságot böfögött az istenátka, és kurta, görbe hátsó lábával veszettül kaparta a járdát, hogy eltüntesse hetyke tette következményét, mintegy elkaparva A. T.-t tartalékként, jobb időkre, akárha egy bőséges tápértékű velőscsontot kaparna el, A. T. megkínzott lelke dacos görcsbe rándult, tennie kell a korzómisung ellen, különben elveszett. Az eb szivacsos teste és vizenyős szeme őrjítően vonzotta te* kintetét. Ki felelős mindezért? Milyen fensőbb lény adhat számára elégtételt az elszenvedett sérelmekért? Óriási erőfeszítéssel felemelte leragadt jobb lábát, mintegy eltépve a marasztaló járdától, és nagy lendületet véve kirúgott vele, hogy égbekiáltóan gusztustalan fenéken rúgja az élveteg korzómisungot, a végzet azonban nem kívánt örömöt szerezni A. T.-nek, az eb széles jókedvében gátlástalanul felvakkantott, diadalmas győzelmi örömmel valósággal megrésze-