Irodalmi Szemle, 1989

1989/10 - Duba Gyula: Irodalmi paródiák (Keszeli Ferenc, Balla Kálmán, Barak László, Bettes István, Farnbauer Gábor, Hizsnyai Zoltán, Soóky László, Talamon Alfonz)

röznének a falak, gondolta szorongva, vajon mit éreznek, mi történik velük?, igen a házak, a kegyetlen középkor késői emlékei, melyek kéményén már évtizedek óta nem nyikorogtak a harcias szélkakasok a különféle égtájak felől érkező szelekben, szavukat sem hallatják, miután a kék munkaruhás vagyis ove- rállos szerelők és a vidám fekete kéményseprők régen leszerelték őket, még azokban az időkben, amikor a belváros fűtését átállították központi rendszerekre vagy a távoli keleti sztyeppékról végtelenül hosszú, földbe süllyesztett csőkígyókon érkező földgázra, melynek illata közönséges orral alig érezhető, ám égéstermékei annál veszélyesebbek, s hogy a város lakóit megmentsék a fulla- dásos haláltól, a gázt mesterségesen elbűzösítik, így gázömlés esetén az emberek megérzik a vészt, ám a marcona szélkakasok sorra eltűntek a girbegurba háztetőkről és A. T. némely érzékeny éjszakáin, amilyen a mostani is, mégis érzékletesen és fájdalmasan hallotta nyikorgásukat, miután olyan lélek volt, akiben a múlt tűnő emlékei megfogható valóságként szunnyadoztak, nyikorogtak benne a szélkakasok, melyeket fiatal kora miatt soha nem látott, de olvasmányaiból tudott róluk, bár már nem voltak az esett kémények tetején, képzeletében bármikor képes volt őket életre kelteni, különösen olyankor, amikor gazdag szavakkal és végeérhetetlen, ám írásjeleket és interpunkciókat mindenképpen nélkülöző mondatokkal némi érdeklődésre számot tartó idegállapotokat és lelki válsághelyzeteket kívánt novellákban sűrítve elbeszélni, ilyenkor bensőjében árnyak lengtek és fogalmak tomboltak, szavak barlangjai kongtak és rég elmúlt érckakasok csikorogtak, mint azon a bajlós éjszakán is, amikor a következmények fényesen és minden kétséget kizáróan beigazolták, hogy szükségszerűen indult el a házak fala mellett osonva, mert mást nem tehetett, bús végzete elébe ment, és ezt azonnal megérezte, mondta is magának, a végzetemmel találkozni indulok a régen volt és régen elmúlt szélkakasok éjszakáján, feltétlenül így kellett éreznie, a bizonyosság makacs és megátalkodott törvényszerűségével, különösen abban a döbbenetes pillanatban, amikor egy empire jegyekkel díszített, ám elhanyagolt állapotban lévő kétemeletes ház koszlott és savanyú illatokat izzadó fala mellett, az enyhén boltíves kapu közvetlen közelségében, tisztes távolságra a járda szélétől, de nem oly messze az úttesttől, hogy le kellett volna térnie a járdáról miatta, a félhomályos utcai világítás enyhén morbid és borzongatóan rejtélyes szövődményében váratlanul és egyenesen, szinte habozás nélkül és némi hősies nemtörődömséggel belelépett, mégpedig keresztben a jobb lábával, amit később sehogyan sem tudott felfogni, egyelőre azonban még nem gondolkodott ezen, csupán a tényt tudatosította, a belelépés hideg és ridegen naturalisztikus tényét, mely erősen hatott a lelkivilágára, kissé megingott, szinte megtántorodott, mint aki valóban belelépett, megtörtént, gondolta, beleborzongva a végzet megsejtésének feneketlen mélységébe, egyensúlyérzéke elbizonytalanodott, részben a váratlan meglepetéstől, melyet a régóta várt tény megtörténte okozta izgalom hatására érzett, másrészt viszont azért, mert alig jelentősen, ám mégis kétségtelenül megcsúszott azon a valamin, mint amikor a felelőtlen és dacos egyéniség csúszni kezd a lejtőn, egyensúlyát veszítette abban a pillanatban, melyben minden kétséget kizáróan tudta, hogy belelépett, ezen a tényen már senki nem segíthet, nem változtathat, sem ő maga, sem a belvárosi éj régen feledésbe merült és a városi szeméttelep zűrzavarának tömkelegében hányódó érckakasai, nem a sejtés fenntartásaival, hanem a tapasztalat bizonyosságával tudta mindezt, borotvaélesen érezte, hogy belelépett, már csak azért is, mert az élmény döbbenetes hatásának mintegy fokozására megmerevedett jobb lábának mozdulatlanná vált talpa alól furcsán go- molygó és sűrűn, kéjgázszerűen illékony penetráns illatok törtek fel anyag- szerűen és félelmesen, isonzói gáztámadás, jutott eszébe matador őse, iperit is lehetne talán, az ipse bélrendszere felbomlóban van, másrészt viszont az enge