Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Ardamlea Ferenc: Görbe Tükör előtt
— Fejezzük be! — Addig nem, amíg be nem vallód ,mi igaz a vádból, hogy magyarul sem tudsz? — Ide figyelj, az én őseim már akkor cézével írták a nevüket, amikor még barlanglakok voltak. Te pedig még most, panellakó korodban sem írod azzal! Ez a különbség! — Barlanglakok ... Hm ... Nem inkább pincelakókat akartál mondani? — Szavakon lovagolsz? — Isten ments! A lovaglás valóban távol áll tőlem. Családunkban lovagolni csak az ükanyám tudott. Viszont — s ez tény! — amikor az ellenséges hordák lángba borították szülővárosomat, az öreg csaj legendás hírű lovával levonult a pincébe. Mindketten túlélték a tűzvészt, megmenekültek, aminek én vagyok az élő bizonyítéka. — No látod! Néha a pince is jó valamire! — Igen. Asszony a pincében — lóval! Príma novellatéma. Megírhatom nektek? S ha megírom, elolvasod? — Ne írd meg! Nem olvasom el! Felejtsd ott, ahol van ... A pincében! — Értem! Értek én a szóból! Illetve a szószból!... Ml a véleményed a csehszlovákiai magyar irodalomról? — Nézd, ezt én kimerítően megírtam Az ember a szószban című könyvemben. — Összegezd, légy szíves! — Jó: irodalmunkban a kritikán kívül az összes további műfajban született művek fogyatékosak. Szerzőik szintén! — És magadról? — Önmagámról nem nyilatkozom! Szerintem ez a Görbe Tükör-ügy csak arra volt jó, hogy érdeklődhess beküldött írásaid felől. — Ezen kívül a rólam vallott nézeted? — Minden kornak megvannak a maga áldozatai. XVI. CSICSÖKA ALAJOS — Halló! Szervusz, Alajos! — Szervus! Halló? — Végre! Nyújtsd a kezed! — Telefonon nem megy! —- Nem baj! Legalább gondolatban. — Ja... Gondolatban lehet. Ezer éve nem láttalak! — Ezeregy, Alajoskám. Azelőtt meg végképp. Ne áltassuk magunkat, Alajcsi- kám, valljuk be férfiasan, hogy még sohasem találkoztunk. — így igaz! De most... Végtelenül örülök! — Hidd el, én jobban örülök, mint te. — Barátocskám, nagyon jól nézel ki. Kivel beszélek? — Gatyamicával. — Öh, ez nem igaz! Micsoda szerencse! Ha én ezt otthon elmondom, s a tanáriban elmesélem, fogadjunk, el sem hiszik! Mondom, szentségesen jól nézel ki. — Köszönöm. De te hamarosan még olyanabbul fogsz kinézni, mert interjút szándékozom veled készíteni a Görbe Tükör számára, s ezért én nem csak örülök, hanem végtelenül boldog is vagyok. — Ezek után én is beismerem, hogy Szelepcsényi érseknek jobban örültem volna. Az ő keze legalább fel van szentelve. — Nem kétlem, Alajos. Viszont nem biztos, hogy (így!) meg tudná írni a Görbe Tükröt. — Lehet, hogy a Szentatya nem tudná megírni a Görbe Tükröt, de itt felej
