Irodalmi Szemle, 1989
1989/10 - Ardamlea Ferenc: Görbe Tükör előtt
tette a görbe botját! Neki nem hiányzik, én pedig használni fogom! Kezdheted, Ferikém! — Nézd, egyet-mást már tudok rólad. Például: nem szereted a főtt krumplit, kimondottan kenyérpusztító vagy ... — Nem inkább kenyérevőt akartál mondani? — Igen, kenyérfalót, kösz, hogy kijavítottál. Szóval nem szereted a főtt krumplit. — A nyerset se! — Lehetetlen! A pletyka szerint kizárólag azon a régi burgonyafélén élsz, amit most fedeztek fel újra ... Ejnye, hogyan is hívják? Megvan. Csicsókának. Csodaszer, csodaélelmiszer, életelixír, gyomorfekély és AIDS elleni orvosság, izgató, miegymás... Biztosan a csicsóka tette, hogy fel bírtál kutyagolni a panelfelhőkarcoló hetvenhetedik emeletére meglesni hőseidet, Ipszilonékat, a mózeskosarat, az almavirág illatot hordozó méhecskét... Állítólag nyersen fogyasztod, innen az erőnlét, azért írsz olyan sokféle olyan sok szép rövidet. Mit szólsz hozzá? — Hülyeség, Gatyamica! Nem vagyok grafomániás! Megérdemelnéd, hogy kilógassalak az erkélyről, mint Ipszilon doktor Xéniát! — Nem is rossz perspektíva! Bár kissé meredek. — Ne csodálkozz, hogy dühös vagyok. Néztek már téged Gasparovits úrnak? — Gasparovitsnak nem. De hölgyfodrásznak és beatzenésznek igen. Sőt egyszer a füleki nagyállomáson még cigánynak is. írónak azonban sosem! — Akkor örül a szívem! Mit iszol, füstös? Sört berántva? — Csak ne örülj előre! Julut nem adom! — No, ide figyelj, roma! Hadd halljam az árát! Te is csak úgy vetted! — Alajos, Alajcsikám, ne tégy már velem ilyet! Összetéveszteni engem holmi putrifattyal! Különben is: minek volna neked Julu, amikor te békazöld lötty blúzt viselő japán hercegnőkhöz szoktál? — Jól van, kisapám! Csendesebben! Ügy látom, tájékozott vagy. Még sokra vihetedi — Rendben! Halkabbra fogom. De el a kezekkel Julutól! — Megígérem. — Azért. Ügyis hideg a kezed! Pietrónak melegebb keze volt. — Ne járjon a szád, ha nem tudsz olaszul! Csesztem volna meg Fikuszos Lórot? — Hát... Inkább, mint Rózát! — Te trógel! — Imro a trógel! Nem én! Vedd tudomásul, hogy rád uszítom Róza fiát. Majd megkérdezi tőled a lépcsőházban, hogy: bácsi, te vagy az apukám? — Elhallgass, mert lecsatolom a rézpitykés nadrágszíjamat! — Ha-ha! Ne játszd az eszed! Pernyétől loptad és Misa Lajos unokájának adtad vissza. Nincs is nadrágszíjad! — Menj a ... — Hová? — Ezt nem mondom! Ki. De érdeklődd meg a győri nagynénémtől! — Igaz, hogy mindig féltél a hím állatoktól? A habzó pofájú mangalica kantól, a réten átszaladó bikától, a csaholó ebektől? — Igaz. Ezért építettem magamnak kunyhót. — Fölöslegesen tetted. Hiszen Fritz befogadott. Tőle nem féltél? Akkor miért zártad magadra esténként az ajtót? — Kérdezd meg a feleségét, Jana asszonyt. Még most is nyavíkol. — Hagyjuk a nőket, Alajos! — Hagyjuk! Ne hagyj el, Henrietta!... Mi érdekel még? A depó?
