Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - NAPLÓ - Kókay György: Az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratról — megjelenésének 200. évfordulóján
Kókay György AZ ELSŐ MAGYAR NYELVŰ IRODALMI FOLYÓIRATRÓLmegjelentésének 200. évfordulóján K étszáz esztendővel ezelőtt, 1788 nyarán Kassán jelent meg az első magyar nyelvű folyóirat, a Magyar Museum. Korszakos jelentőségét már a kortársak felismerték, és maga a szerkesztő, Batsányi János is jogos önérzettel hangoztatta visszaemlékezésében: „1788-ban egy tudós társaság alakult Kassán, ez Magyar Museum címen egy időszakonként megjelenő munka kiadásához fogott, mely új korszakot nyitott a nemzeti irodalomban mind Magyarországon, mind pedig Erdélyben.” Az első magyar folyóiratra való emlékezést nemcsak az úttörőknek kijáró tisztelet és megbecsülés indokolja, hanem az a körülmény is, hogy az első magyar nyelvű folyóiratot nem a kezdetek gyakori kiforratlanságai, jószándékú, de még sokszor nem kellően érett megnyilatkozásai jellemezték, hanem nyomban a korabeli európai folyóiratirodalom színvonalának elérése. Korszakalkotó jelentőségét ez emeli még nagyobbra; ezért is tartja a magyar irodalom és sajtó története e lap szerepét oly fontosnak. És mivel a Magyar Museum Kassán született meg, a legrégibb anyanyelvűnkön kiadott folyóiratot méltán tartja számon legértékesebb helyi hagyományai között a mai szlovákiai magyar irodalom is. A 18. század végi nyelvi, irodalmi és világnézeti megújulásnak, amely a magyar irodalom és művelődés újjászületését eredményezte, fontos és hatékony eszközei voltak az újságok és a folyóiratok. Különösen a nyolcvanas években és a kilencvenes évek elején volt élénk a fiatal magyar sajtó: a felvilágosodás eszméinek terjesztéséből és a nemzeti nyelv és irodalom fejlesztéséből előbb az újságok, majd inkább a folyóiratok vették ki részüket. E lapok,a pozsonyi Magyar Hírmondó 1780-ban történt megindításától kezdve, a szellemi központok és főváros nélküli ország szellemi életének legfőbb élesztői és szervezői lettek. A 18. század Európa-szerte is a „folyóiratok százada” volt. Ekkor terjedtek el, előbb Angliában, majd az egész kontinensen, az előző századból eredő új kommunikációs eszköznek, a folyóiratnak azok a népszerűbb változatai, amelyek nem akadémiák vagy más tudós társaságok kiadványai voltak már, és nemcsak a szaktudósok szűk köréhez szóltak, hanem amelyeket a társadalom szélesebb rétegeinek szántak. Addison, Swift, Steele és más angol írók kezdeményezései, az ún. erkölcsi folyóiratok a század folyamán egész Európában számtalan követőre találtak. E társadalmi kérdésekkel is foglalkozó, sőt olykor némi társadalomkritikát is tartalmazó, de nem radikális hangú folyóiratok elterjedését a cenzúra — még Közép- és Kelet-Európábán sem — akadályozta meg. Itt fejlődött ki egyébként a század utolsó évtizedeiben, jórészt német minták nyomán, e lapokból az az irodalmi folyóirat, amely a magyar sajtótörténet kezdeti szakaszában is olyan általános volt. A magyar írók legkiválőbbjai, valamint az olyan művelt s tájékozott Irodalompártolók, mint Ráday Gedeon és Orczy Lőrinc, jól ismerték e felvilágosult szellemű német folyóirat-irodalmat; sokan járattak is ilyen lapokat, mások pedig külföldi útjaik alkalmával ismerkedtek meg velük. Nem csoda, ha tőlük indult ki először egy magyar nyelvű folyóirat alapításának terve. A terv megvalósítását pedig első ízben az ún.
