Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - NAPLÓ - Kókay György: Az első magyar nyelvű irodalmi folyóiratról — megjelenésének 200. évfordulóján
f 638 NAPLÓ kassai magyar társaság vállalta magára. (E „társaság” csupán a lapalapítókat: Batsányi Jánost, Kazinczy Ferencet és Ba- róti Szabó Dávidot jelentette; nem kell tehát valamilyen nagyobb létszámú egyesülésre gondolnunk.) Batsányi a Magyar Museum megindulásakor utalt is e mintákra éppen úgy, mint a folyóiratok jelentőségére: „Tudva vagyon, mennyit használnak más nemzeteknél a tudományoknak, a hazai nyelvnek elő mozdítására az e végett hetenként vagy holnaponként közrebocsáttatni szokott írások. Az efféle gyűjtemények, ha különbféle válogatott jó darabokból állnak, mind a nemzetnek kedvet adnak az olvasásra, mind pedig az íróknak alkalmatosságot szolgáltatnak holmi jeles mun- kácskáikat, mellyek különben talán esmé- retlenek maradtak volna, számos kézbe, s közönséges esmeretségre juttatni. A német litteratura egy ilyen gyűjtemény által jött leginkább virágzásba, úgymint a Bremische Beiträge által, mely e század 5. évtizedében kezdődött. A legújabb ilyen munkák: Dér Deutsche Merkúr, melyet Wieland ád ki, kezdődött 1773-ban, és most is folytatódik; Deutsches Museumja, amely legelőször 1776-ban jött ki, s hasonlóképpen most is folytatódik.” A német folyóiratok, különösen Lessing fellépése után, nemcsak szépirodalmi tartalmukkal, hanem felvilágosult világnézetükkel és közéleti érdeklődésükkel is részt vállaltak a feudalizmus elleni küzdelmekből. Nem válhattak a gyakorlati politika orgánumaivá, de eszmei téren így is a polgári fejlődés irányába hatottak. A hazai elmaradott társadalmi és politikai viszonyok között is ezek a folyóiratok bizonyultak a legalkalmasabb laptípusnak a magyar szerkesztők számára. Az első magyar folyóirat is részben irodalmi, részben pedig világnézeti és közéleti profilú volt. Megindulására II. József ellentmondásokkal teljes uralkodásának vége felé került sor, amikor az uralkodó rendelkezései — különösen németesítő nyelvrendelete — élénk visszahatást váltott ki a nemességből, sőt az értelmiség egy részéből Is. Az az értelmiség ugyanis, amely a nyolcvanas évek elején még várakozással és reménykedéssel tekintett a jozefinista reformok elé, egyre nagyobb mértékben csatlakozott a nemzetivé duzzadó nemesi ellenálláshoz, mert a nemzet létét érezték veszélyeztetve. A Magyar Museum megindítói közül Kazinczy még ekkor is inkább a jozefinista irányzathoz állt közelebb, Batsányi viszont a nemesi mozgalom híve volt. A két szerkesztő között meglévő ellentétek már a folyóirat első számának bevezető cikke kapcsán napfényre kerültek. E programcikket először Kazinczy fogalmazta meg, jórészt a jozefinista művelődéspolitika eszméinek megfelelően. Batsányi alaposan átdolgozta e bevezetést, kiküszöbölte belőle a jozefinista motívumokat és beleszötte a nemesi mozgalom eszméit. Ennek következménye az lett, hogy Kazinczy már az első szám megjelenése után kivált a szerkesztőségből, s ettől kezdve Batsányi szerkesztette a lapot Baróti Szabó közreműködésével. A Batsányi által átdolgozott Bevezetésben csakúgy, mint a korabeli hírlapok jelentős részében, fontos szerepet kapott a Bessenyei által javasolt akadémiai terv, melynek megvalósításához e lapokkal is hozzá kívántak járulni. A nemzet történelmének az áttekintése is nagy helyet foglalt el a cikkben: Batsányi Mohácstól kezdve számba vette a nemzeti kultúra ki- fejlesztését akadályozó tényezőket, és hangsúlyozta az európai országok nemzeti irodalmainak kibontakozását elősegítő intézmények fontosságát. A kortársak nagy lelkesedéssel fogadták a kassai folyóiratot, bár fájlalták, hogy a szerkesztők között oly hamar felborult az egyetértés. Földi János úgy érezte, hogy a magyar írók körében „a társaságbéli munka” nem is lehet tartós és folyamatos. Pedig az első szám, amelyet a három szerkesztő még közösen készített, sőt csak az ő írásaikat tartalmazta, jól mutatja, hogy további együttműködésük milyen előnyös lehetett volna a folyóirat számára. Batsányinak és Kazinczynak 4-4, Baróti Szabónak 3 közleménye kapott helyet a számban. A bevezetésen kívül négy eredeti vers, két műfordítás, egy Ányosról írt megemlékezés, egy tanulmány a fordításokról, valamint egy könyvkritika jelzi a szám gazdagságát és színességét. A folyóirat későbbi füzeteiben is — a Batsányi által meghirdetett program értelmében — a költészeté volt a vezető szerep. Kazinczynak a szerkesztéstől való visszalépése leginkább a kritika fejlődésére hatott kedvezőtlenül. Míg a Magyar Museum első két számában még két recenzió
