Irodalmi Szemle, 1988
1988/8 - Karsay Katalin: Buchenwald; Vízió (versek)
BUCHENWALD Füstnapok. Rajtuk átragyogsz, láztól hevített csillagom. Imbolygó árny vagyok az éjszaka fedélzetén, visszatérő álom. Síkos csempéken fekszem kiterítve a barakkok örvényében elrejtett boncteremben. A csecsemő már nem nyöszörög. Érctányéron dermed a teste. Singende Pferde — a fogatlan éjszakában elhallgassatok. Hajkígyókat fonok torkotokra. Es ist aus. Es ist aus. AUS. VÍZIÓ Egész nap szendergünk, csúszunk valahová. Sima koppanások — életünk nem a miénk. Függönytelen kocsmaablak. Fejünk ide-oda görög az asztalon. Az ajtónál zöld, pikkelyes folyó folyik csontosodó medrében. Partján néma kutya futkos. Testek üregében mérgektől maratva vergődnek a belek . KARSAY KATALIN
/
