Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló
BESZÉLŐ MOLT 631 nyait visszatérő betegsége (tüdőcsúcshu- rut) miatt félbeszakította. Az ifjúsági mozgalmakban rendkívül tevékeny szerepet vállalt: alapító tagja volt a Sarlónak, szervezője és csoportvezetőként résztvevője a regös- és szociográfiai vándorlásoknak, 1930—31-ben a Sarló országos elnöke, s egyúttal a prágai sarlós csoport vezetője. Az 1931-es kongresszust elnökként ő nyitotta meg, s aztán A kelet-európai agrárnépek helyzete az imperialista kapitalizmus korában címmel előadást is tartott. Egyetemista korában szülővárosában is jelentős mozgalmi tevékenységet folytatott, s a Szovjetbarátok Társasága helyi csoportjában az elnöki tisztséget töltötte be; egyik paraszttestvére a városi képviselő- testület kommunista tagja volt. 1925 és 1933 között élénk publikációs tevékenységet fejtett ki. Az ifjúsági mozgalom problémái és az értelmiség helyzete mellett főleg a magyar és a kelet-európai parasztság sorsának alakulását tanulmányozta, s ilyen tárgyú, szociológiai megalapozottságú írásai a sarlós ifjúság legjobb publikációs teljesítményei közé tartoznak (A menekülő paraszt, Oj Szó 1929. 3. sz.; A népi kultúra vége, uo. 1929. 6. sz.; Diákok és földmunkások, A Mi Lapunk 1929. 10. sz.; A magyar parasztkérdés, Magyar Diákszemle 1930. 1. sz.; A generációs elmélet csődje, Oj Munka 1931. 1. sz.; A keleteurópai parasztság az imperializmus korában, Korunk 1932. 493—506. stb.j. 1934- től 1947-ig szülei parasztgazdaságában dolgozott. 1947-ben Budapestre költözött, s ott először a szlovákiai kitelepítettek Oj Otthon című hetilapjánál működött, majd legtovább, 1954-től 1971-ig az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda szakfordítója és lektora volt. Ebben az időben néhány cseh és szlovák társadalomtudományi és művelődéstörténeti művet ültetett át magyarra, és a sajtóban is figyelemre méltó tanulmányokat publikált (Az áttelepített magyarság és a demokrácia, Oj Otthon 1949. 16—22. sz.; Az irodalom nemzetköziségének társadalmi összefüggései, Irodalmi Szemle 1964. 7. sz.; A sarlós mozgalom társadalmi gyökerei, Honismeret 1978. 4. sz.). Az Ez volt a Sarló tanulmánygyűjteménynek ő is munkatársa. Jócsik Lajos, 1910-ben Érsekújvárban született. Az apja mozdonyfűtő volt, az államfordulat után elbocsájtották. A középiskolát szülővárosában, a jogi tanulmányokat Brünnben és Pozsonyban végezte. Az ifjúsági mozgalomba még középiskolásként bekapcsolódott: részt vett az önképzőkörök korszerűsítéséért folytatott akciókban, s a regösmozgalomnak egyik fő teoretikusa volt. Alapító és vezetőségi tagja a Sarlónak és csoportvezetőként résztvevője a regös- és szociográfiai vándorlásoknak. Az 1931-es sarlós kongresszuson Gazdasági és társadalmi változások a csehszlovákiai magyarság életében címmel tartott előadást, s tagja volt Az Üt szerkesztőségébe bekapcsolódó sarlós csoportnak. Ötödikes gimnazista korától megkezdett publikációs tevékenysége igen kiterjedt, s benne főleg a szociológiai tanulmányok értékesek (Az új önképzőkör, Vetés 1929. 3. sz.; A társadalom nagy kérdései az érsekújvári diákok önképzőkörében, A Mi Lapunk 1929. 3. sz.; A regösmozgalom helyzete, Vetés 1929. 4. sz.; A szlovenszkói magyar középosztály, Korunk 1931. 9. sz.; Akik egy millióért államhü kisebbséget szállítanának, Az Űt 1931. 10. sz.; A szlovenszkói földreform mérlege, Az Űt 1932. 8. sz.; A kelet-európai parasztrétegek eladósodása, Korunk 1932. 7—8. sz.; A zsidóság helyzete Csehszlovákiában, Korunk 1933. 7—8. sz.). Egyetemi tanulmányai befejezése után először újságíróként, tanulmányíróként dolgozott, 1937 és 1938 között pedig a prágai rádió magyar osztályának kultúrpolitikai szerkesztője volt. Több országos kisebbségi egyesületnek (Magyar Szellemi Társaság, Kisebbségi Tudományos Társaság, Magyar Demokrata írókor) szervezője és tagja.24 A magyar- országi szociográfiai irodalom nagy műveinek megjelenésekor nosztalgiával ír a Sarló 1930—31-es szociográfiai kezdeményezéséről, és sajnálja, hogy ők az irodalmi feldolgozásra nem törekedtek (Szociográfiai munka, Magyar Újság 1937. IV. 12.; Miért késik a szlovenszkói „Tarái helyzet”?, Magyar Nap 1938. X. 4. és 11. stb.). Ebben az időben a szociográfiai vizsgálódásait a városi társadalomra is kiterjesztő kitűnő várostörténeti tanulmányokat ír (Érsekújvár, In: Szlovenszkói városképek, Bratislava 1938, 87—135.; A szlovenszkói és ruszinszkói városok kialakulása, Korunk 1938. 10. sz.). 1938 után Budapestre költözött, ott a népi írók mozgalmához társult, és az 1943-as híres szárszói konferenciának ő volt az egyik előadója. Móricz Zsigmond lapjának, a Kelet Népének szerkesztője volt, s e lapon kívül a Nyugatban, a Magyar Csillagban, az Ország
