Irodalmi Szemle, 1988
1988/6 - BESZÉLŐ MÜLT - Turczel Lajos: Érsekújvár és a Sarló
632 BESZELŐ MÚLT Útjában, a Népszavában publikált. Akkori tanulmányaiban, könyveiben szuggesztiv képet adott a sarlós nemzedék kibontakozásáról, hatásáról, erkölcsi elkötelezettségéről és az ifjúsági mozgalom sodrában kialakult saját pályájáról. Iskola a magyarságra című könyvében (Bp. 1939) a regös- és szociográfiai vándorlásokat is részletesen elemzi. 1945 után két-három évig a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője, országgyűlési képviselő, államtitkár volt, s kilenc hónapig a csehszlovák—magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtására szervezett Áttelepítési Hivatal kormánybiztosaként is működött. A személyi kultusz éveiben a politikai életből visszavonulva jelentős és nemzetközi viszonylatban is elismert gazdasági kezdeményezések szervezője és vezetője (az Országos Szerves- trágya-gyűjtő és Kereskedelmi Nemzeti Vállalat vezérigazgatója, a Talajerőgazdálkodási Tröszt főmérnöke) lett, s ekkor néhány közgazdasági és ökológiai művével nagy sikert aratott (Komposztálás, Bp. 1962; A világ kenyere ma és 2000-ben, Bp. 1964; Öngyilkos civilizáció, Bp. 1971; Egy ország a csillagon, Bp. 1977). A szép- irodalommal való szórványos érintkezése is ebben az időszakban élénkült fel, és két regényében küzdelmes gyermekkorát és reálgimnáziumi éveit elevenítette fel (Fekete kecske, Bp. 1948; Hét ember meg egy fél, Bp. 1961). Az Ez volt a Sarló, tanulmánygyűjtemény munkatársa volt. 1980 utolsó napján halt meg. Kardos Ferenc 1909-ben Érsekújvárban született szegény kisiparos családból. A reálgimnáziumot szülővárosában, a bölcsészeti tanulmányokat Pozsonyban végezte. Az ifjúsági mozgalomba korán bekapcsolódott, részt vett a regösmozgalomban és az önképzőköri akciókban. Ott volt a Sarlót alapító gombaszögi táborban, és az 1931-es szociográfiai vándorláson a bodrogközi csoportot vezette. Az 1931-es sarlós kongresszuson kialakított értelmiségi szakcsoportok közül a szocialista tanítók szakcsoportjának lett a vezetője. írásai Barta Lajos lapjaiban jelentek meg (Veszélyben az ifjúság, Új Szó 1932. 13. sz.; Megmozdultak a középiskolások, uo.; Mi lesz holnap?, Képes Újság 1934. 2. sz.). A rövid életű Képes Újságban felelős szerkesztőként volt feltüntetve. 1933-tól 1945- ig a galántai polgári iskolában tanított. 1945 után önként Magyarországra költözött, s ott a koalíciós években a Nemzeti Parasztpárt részéről országgyűlési képviselő volt. 1949-től haláláig a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályán dolgozott. 1954-ben, 45 éves korában Budapesten halt meg. A most ismertettek mellett még két újvári sarlóst kell megemlíteni: Oriskó Istvánt és Szporni Anikót. A proletár családból származó Oriskó István rendkívül nehéz szociális körülmények között tanult, és a pozsonyi tanítóképző abituriensi kurzusa idején Balázs Andrással és Kardos Ferenccel együtt a Sarló Lőrinckapu utcái helyiségében lakott. Vezető szerepe a Sarlóban nem volt, de a mozgalmi akciókban (regösmozgalom, Sarló-alapítás, szociográfiai vándorlások) lelkesen részt vett. Tanulmányai befejeztével tanítőskodott, Magyarországra való költözése után pedig a Gyógypedagógiai Intézetben is dolgozott. A tisztviselő családból származó szép és okos-öntudatos Szporni Anikó prágai francia-testnevelés szakos egyetemi tanulmányai idején a sarlósok üdvöskéje volt. Az újvári mozgalmi rendezvényeken (CSMASZ- kongresszus, sarlós összejövetelek) Balogh Edgár szerint „Anikóék háza volt a főhadiszállás”, s a házi kisasszonyba mindnyájan szerelmesek voltak, de ő már akkor későbbi férjét, Dobossy Imrét választotta.23 A Sarlóban kevés leány résztvevő volt, s közülük Anikó nemcsak szépségével, női varázsával emelkedett ki, hanem aktivitásával is. A magyar szemináriumok megszervezésekor a női szemináriumot ő vezette, és munkájukról egy mozgalmi kiadványban számot is adott (A Prágai Magyar Akadémikusok Köre évkönyve, Kassa 1931). Tanulmányai befejezése után Do- bossyné Szporni Anikó az érsekújvári gimnázium tanára lett, s nyugdíjazásáig ott tanított. Amint láttuk, az érsekújvári társadalmi és kulturális aktivitás a Szent György Kör és a Sarló éveiben: 1925 és 1933 között kivételesen nagy arányokban bontakozott ki. A Sarló megszűnése utáni időben aztán egy ideig országos viszonylatban tapasztalható visszaesés mutatkozott, de Érsekújvárban a kulturális aktivitás akkor is élénk volt. A harmincas évek derekán Be- recz Kálmán agilis vezetésével a SZMKE helyi szervezete kitűnő munkát végez, szabadegyetemszerű előadássorozatokat szervez, s ezekről nemcsak a helyi sajtó emlékezik meg dicsérőleg, hanem példamutató kulturális tettként népszerűsítik a nagy
