Irodalmi Szemle, 1988
1988/5 - BESZÉLŐ MÚLT - Gyönyör József: A csehszlovák állam alkotmánylevele — nemzetiségi szemmel Második rész
520 1935. évi 58. sz., illetve az 1920. évi 431. sz., az 1925. évi 206. sz. törvény], 69 Az említett választásokon a fentieken kívül a passzív választójog követelményei közé tartozott: a szenátusinál 10 évi, a képviselőházinál legalább 3 évi csehszlovák állampolgárság. Az 1928-ig megtartott választásokra ez a feltétel még nem vonatkozott. Az aktív és a passzív választójogról az alkotmánylevél 9. és 10. §-a, valamint a 14. és 15. §-a tartalmazott rendelkezést. 70 Az alkotmánylevél 11., 16. és 18. §-a. 71 Vö.: Peroutka, Ferdinand: Budování státu. III., Praha 1936, 1490. 1. 72 Az alkotmánylevél 56., 59., 61. és 65. §-a. 73 Egyéb esetekben a miniszter valamelyik munkatársával képviseltethette magát (az alkotmánylevél 40. §-ának 2. bekezdése). 74 Ez a követelmény fennállt más törvények esetében is, amennyiben az alkotmánylevél 43., 44. és 48. §-a másképp nem rendelkezett. 75 Ezzel összefügg a 64. § 5. pontja. A kihirdetést szabályozza az 1919. évi 139. sz. törvény és az ezt módosító 1921. évi 500. sz. törvény. A kihirdetéssel kapcsolatban figyelembe kell venni az alkotmánylevél 51. §-ának rendelkezéseit is. 76 Az alkotmánylevél 32. és 33. §-a. Ezzel függ össze a 34. § is. 77 Az említett eseteken kívül nem lehetett egyidejűleg a nemzetgyűlés tagja: az alkotmánylevél 63. §-ának 1. bek. szerint a köztársasági elnök, az 1920. évi 328. sz. törvény 5. §-a szerint a képviselöház és a szenátus irodájának tagja, majd az 1920. évi 347. sz. törvény 81. §-a szerint sem a Csehszlovák Nemzeti Bank kormányzója, sem pedig a banktanács és a felügyelő bizottság tagja. Az alkotmánylevél 20. §-ának 5. bekez dásében érintett zsupánok (megyefőnökök’ helyébe a politikai igazgatás szervezetéről szóló 1927. évi 125. sz. törvény szerint a tartományi elnökök léptek. Az összeférhetetlenséggel összefügg: az 1920. évi 162. sz. törvény 1. §-ának 6. bekezdése, az 1920. évi 125. sz. törvény 3. §-a, az 1924. évi 144. sz. törvény (az inkompatibilitásról] 1—8. §-a, továbbá az 1934. évi 49. sz. törvény 4. §-ának 5. bekezdése és az 1927. évi 126. sz. törvény. 78 A lemondást az alkotmánylevél 21. §-a te szí levetővé. — A mandátum megszűnésének egyéb esetei: a képviselő és a szenátor halála, továbbá azok az esetek, amelyeket az 1920. évi 125. törvény és az azt módosító 1924. évi 145. sz. törvény (a vá lasztási bíróságokról) 13. §-a, az 1924. évi 144. sz. törvény 15. §-a és végül az 1933. évi 201. sz. törvény (a pol.tikai pártok tevékenységének megszűnéséről és a feloszlatásukról) 16. §-a tartalmaz. 79 Az 1918. évi 36. sz. törvény és az azt kiegészítő 1919. évi 7. sz., az 1920. évi 33. sz. és 68. sz. törvény. 80 Az 1920. évi 325. sz. törvény 49. §-ának 2. bekezdése: „Projevy poslancü déjí se v reči československé. Poslanci národnosti nemecké, ruské (maloruské), matfwcsfeé nebo polské mohou projevy činltl v jazyku své národnosti, nechtéjí-li užíti jazyka československého.” — Sbírka .. ., 1920. évf., XXI. rész, 752—753. 1. (képviselőház), ill. 769. 1. (szenátus). 81 A polgári szakirodalom a mentelmi jogon belül élesen megkülönbözteti az „immunitást” és az „Inviolabilitást”, tehát a ,,felelőtlenséget” és a „sérthetetlenséget”. Az előbbin azt értik, hogy a képviselőket képviselői tevékenységük gyakorlása közben elkövetett cselekményeikért és magatartásukért (felszólalás, szavazás, interpelláció, közbekiáltás) csak maga a parlament vonhatja felelősségre. Sérthetetlenségen pedig azt, hogy a képviselőt nem képviselői tisztségében elkövetett cselekmény vagy magatartás miatt is csak a parlament hozzájárulásával lehet letartóztatni, ellene büntető eljárást indítani. A legelterjedtebb polgári közjogi felfogás szerint a mentelmi jog a törvényhozó szerv egészét illeti. Privilégium, de nem személyi, hanem testületi. — Vö.: Beér—Kovács—Száméi: i. m., 291. 1. 82 Az alkotmánylevél 23. §-a két fogalmat állít egymással szembe: a „szavazást” és a ,,kijelentést”. A Legfelsőbb Bíróság 1928. április 28-ai (Zm I 376/27; Vážny, 3161. sz.) elvi jelentőségű határozata szerint a házban (a képviselőházban és a szenátusban) történt szavazás miatt a nemzetgyűlés tagjai ellen egyáltalán nem lehetett bűnvádi eljárást indítani, még fegyelmit sem. Kijelentéseikért, amelyeket mandátumuk gyakorlása közben tettek a házban, illetve a bizottságokban, a ház esetleg csak fegyelmi eljárást indíthatott. E két fogalommal akarta az alkotmánylevél kifejezni a nemzetgyűlés tagjainak a mandátum gyakorlásával összefüggő alkotmányos tevékenységét a képviselőházban és a szenátusban, illetve azok bizottságaiban. A „kijelentés” fogalmat természetesen tágabb értelemben kellett érteni. 83 Ezzel összefügg az 1926. évi 126. sz. törvény továbbá az alkotmánylevél 54. §- ának 7. bekezdése, majd az 1934. évi 36. sz. törvény 18. §-a. Az alkotmánylevél 25. §-a egyedül azokra az esetekre gondolt, amikor a nemzetgyűlés tagját tettenérés esetében mentelmi jogára való tekintet nélkül őrizetbe vehették, letartóztathatták (a 119/1873 R. z., a büntetőtörvénykönyv 175. §-ának 1. pontja; Szlovákiában az 1896: XXXIII. t. c.). 84 Vö.: Az ügyrend indokolása (Tlač. 2750/1920).
