Irodalmi Szemle, 1988
1988/1 - Garaj Lajos: Rácz Olivér hetvenéves
6 a zenész nem tudja megállítani. így győzedelmeskedik a művész és a művészet a brutális elnyomás felett, ezzel fejezve ki az egész francia nép ellenszenvét a fasizmus iránt. Groteszk eszközökkel ábrázolja a világot, a háborús zűrzavart, az emberi viszonyokat, a tönkretett életeket, meghiúsított életlehetőségeket, az abszurd helyzeteket legutóbbi regényében, a Rogozsán kocsmában. Háborús eseményekről beszél, akárcsak a Megtudtam, hogy élsz ben, de teljesen más szándékkal, más szempontból. A háborús évek társadalomtörténeti hátterét az 1930-as évektől a háború befejezéséig ábrázolja. A háború előtti évek társadalomtörténeti hátterének megrajzolásakor olyan eseményeket, problémákat is érint, amelyek nemcsak közép-európai, hanem jellegzetesen magyar vonatkozásának is. A Horthy-rendszer egész militarista, revansiszta, irredenta és fasiszta szelleme — ahogy az Rácz regényéből világosan kitűnik — teljesen idegen volt a fordulat után Csehszlovákiában élő magyar kisebbség számára. Rácz regénye időrendi sorrendben és hűen tükrözi ennek a kegyetlen, háborúval megbélyegzett kornak a légkörét. A cselekmény a nagyváros (Kassa/ perifériáján játszódik, s ez meghatározza az alakok jellemét is. A regény szatirikus és groteszk alaphangját az adja meg, ahogyan a hősök értelmezik és magyarázzák a kor történelmi és társadalmi fordulatait. Fenyő csavargó csoportja, a Rogozsán kocsma törzsvendégei szabad, kötetlen életet élnek. A társadalom perifériájára kerülve saját elveik és erkölcsi törvényeik szerint cselekszenek. Mindnyájan más-más okból kerültek a társadalom peremére. Mindegyiküknek volt terve, elképzelése arról, hogyan lehetne a társadalom értékes tagja, de a társadalom valamilyen módon megakadályozta kibontakozásukat. Visszavonultak tehát, anélkül hogy feladták volna eredeti elképzeléseiket, vágyaikat. Tengődő életük jellemükre is rányomta a bélyegét, vágyaikat azonban nem törte le, erkölcsi erejüket, összetartozásukat, az emberi szolidaritás és a politikai, szociális és erkölcsi értelemben vett igazság iránti érzéküket nem bomlasztotta szét. Szem- benállnak a társadalommal és kihágásokat, szabálysértéseket követnek el. Az igazságtalanságokat a maguk kritériumai és elvei alapján ítélik meg. Passzív rezisztenciájukból csak az emberi együttélés és erkölcsi magatartás minden törvényszerűségét negáló háborús események ragadják ki őket. A Horthy- rendszerhez és a háborús évekhez képest a háború előtti élet még Fenyőék szemében is aranykornak tűnik. Rácz már az alakok, jószívű csavargók, munkakerülők, alkalmi munkások, prostituáltak ábrázolásával is — azon kívül, hogy értékes szociológiai információkat nyújt erről a társadalmi rétegről — a társadalom erős szociális kritikáját adja. A Rogozsán kocsma törzsvendégei kisebb kihágásaik, a hatalmi szervekkel való konfliktusaik ellenére megőrzik méltóságukat, szabadságukat, függetlenségüket. Minden igazságtalanságot saját törvényeik szerint torolnak meg, de betartanak bizonyos játékszabályokat. Aki ezeket a szabályokat megszegi (mint Varjú), azt kizárják körükből. Amikor a társadalmi viszonyok kiéleződnek és a fasiszta terror egyre nagyobb tért hódít, ártatlan embereket mentenek meg, és néhányon közülük (mint például ifjabb Rogozsán és Fenyő/ maguk is a fa sizmus áldozatai lesznek. Áldozatai, nem pedig hősei. Rácz Olivér ezt azzal is érzékelteti, hogy az alakok többsége (ifjabb Rogo- zsánon és Álom Tivadaron kívül/ inkognitóban marad, különböző gúnynév alatt szerepel. Az író nem tartotta fontosnak, hogy leleplezze igazi énjüket. Ezzel nemcsak arra mutat rá, hogy a háború éppen a névtelen embertömegből szedte a legtöbb áldozatát, hanem arra is, hogy ezekben a kisemberekben több volt a humanitás, a felelősségtudat, az emberi szolidaritás, az erkölcsi erő, mint a korabeli társadalomban, amelyet a háborús hisztéria magával ragadott. Rácz Olivér ebben a regényben sem adja fel az epikus elbeszélő szuvereni-
